Sárközi Dezső
Hollywood atlaszvállú bazalt félistene (Sylvester Akhilleusz Stallone) „halálos” lövést kapott – a mamájától.
Míg előző filmjeiben harcosként (pontosabban poszt-Akhilleuszként) lézerrel és blézerrel úgy aratott az ellenségei között, mint ezerhatszázban a fekete halál, legújabb remekművében Amerika nagyijának bátran nevezhető joggingos-joghurtosmüzlis mamájával vív „élet-halál” harcot – többnyire a konyhában.
Kapcsolatuk tökéletes és érthető – egy pszichoanalitikus számára. Dg.: Enyhe skizofrén szimbiózis okozta kóros dependencia, látens nárcisztikul homoszexualitással. De Joe (Stallone) erős alkat, valószínűleg Fromm A zen buddhizmus és a pszichoanalízis című könyvének alapos tanulmányozása után rájött, hogy érett személyiség csak az lehet, aki túllép saját nárcizmusán. Így mindent megtesz, csak hogy „szabaduljon” a súlyos tehertől (anyjától), aki eredetileg csak pár napra jött meglátogatni Los Angelesben élő bumfordi kinézetű, rendőrőrmester fiacskáját, de mivel belekeveredett egy lövöldözésbe – marad. Az alapszituáció ennyi, de a többi se több, ami által az éveken át gondosan összetákolt „Stallone-imázs”, akár egy tél esti temetésen a hó, a fátylakkal és könnyekkel együtt, lehullik.
Az egykori oroszlánszívű szuperhős mára mintha pacemakert hordana, hajdanán a tölténytáskák garmadától domborodó derekáról már csak a személyihívó hiányzik.
De nem kell félnünk, Hollywood mindig tudja, mit akar.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=515 |
