Faragó Zsuzsa
Nagyon sokszor láttuk már ezt a filmet. A helyszín: Amerika. A szereplők: sodródó átlagemberek, vándorló nyugtalanok. Zötyögő, hosszú autóbuszút, cola-automaták, alkalmi munka. Ha van valami újdonság Donald Shebib filmjében, talán nézőpontjának enyhe feminizmusa: a vándorló nyugtalanok ugyanis ezúttal – nők. Két csöppet sem összeillő, ám természetesen a szívfájdalomig összebarátkozó két nő, egy szelíd, bizonytalan barna s egy agresszív, határozott szőke. Történetük olykor cilikés lányregény-humorba csap át, de alapjában véve az eseménytelen „szürke” életekre való rácsodálkozás teszi rokonszenvessé, sőt élvezhetővé.
Ez a filmkészítői módszer, ha tanult is a dokumentarizmustól, nem vette át annak sötét őszinteségét. Nem elgondolkodni, azonosulni kell hőseivel, szeretni kell csetlés-botlásukat, tisztelni olykor nevetséges küzdelmüket. Ez a módszer jellemzi Hollywood bevált filmtípusát, az úgynevezett „családi filmeket”, s ez a Szelíd motorosok sikerét aprópénzre váltó „utazó-filmeket” is.
Ha nem volna csöppet döcögős a szerkesztés, kiglancolt a tárgyi világa, ha nem éreznénk túlságosan a sokadik utánzat fáradtságát – nem az epigonizmus, hanem a mesteremberi teljesítmény maradna emlékünk Donald Shebib Szívfájdalom című filmjéről.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5142 |
