Boros István
A január elsejével bevezetett általános forgalmi adó alapjában változtatta meg a gazdaság egyéb területei mellett többek között a hazai videózás viszonyait. A közösségi és a magáncélú felhasználó közötti szakadék így még inkább elmélyült, elsőre úgy tetszik, az „üzleten” a fekete piac nyert, a „szabályozás” a kommersz filmeknek kedvez.
S mivel a rendelkezések hatálybalépésével sem tisztázódtak rögtön a frontok, a felvetődő kérdésekre és kételyekre csak a gyakorlat adhat választ.
A videózással foglalkozó szakembereket többek között az aggasztja, hogy a kép- és hangfelvételekre kirótt 25 százalékos általános forgalmi adó tovább növeli a már amúgy is irreális árakat. Szelektív szerepénél fogva ugyanakkor érdektelenné teszi a forgalmazókat a művészi értékek legyártására, raktározására, kölcsönzésére, mivel az árak növekedésével tovább szűkül az irántuk megnyilvánuló amúgyis csekély kereslet. További kérdésként vetődik fel, vajon a videó miért adózik 25 százalékkal, míg a mozifilm 0 százalékkal.
Hazánkban a Mokép működteti a legnagyobb kölcsönzői hálózatot. Miként reagál az új helyzetre az a nyereség-érdekeltségű vállalat, amelyiknek a videózás csak a melléktevékenysége?
Somogyi Zoltán, a Mokép igazgatóhelyettese mondja:
– Hogy miért éppen 25 százalékos ÁFA-val adózunk, erről semmilyen tájékoztatást nem kaptunk. Ha jól tudom, a minisztériumnak is összesen 24 óra állt rendelkezésére, hogy véleményt mondjon a tervezetről. Véleményem szerint egyfajta politikai szándékot mutat az a tény, hogy a film 0 százalékkal, a videó 25 százalékkal adózik.
– Mi áll ennek a politikai döntésnek a hátterében?
– Űgy tartják, hogy a videó a luxus-kategóriába tartozik, míg a filmet preferálni kell. De a rendelkezés megalkotói éppen azt nem vették figyelembe, hogy a műsorok 90 százalékát eredendően filmről írják át, míg 10 százalékot képviselnek azok, amelyek eleve videóra készültek.
– Egyáltalán nyereséges vállalkozás ma egy videótékát fenntartani?
– Nem. A számok önmagukért beszélnek. 1987-ben 10 millió forint hiányzik, ezt a Mokép egyéb bevételeiből kell fedeznünk.
– Ez a helyzet milyen ellentmondást rejteget?
– Az életszínvonal várható csökkenésével minden valószínűség szerint kevesebb lesz a mozinéző, így a bevételek sem növekednek, ez pedig azt eredményezi, hogy a videófilmkölcsönzés növekvő deficitjét is nehezebb lesz pótolni.
– Ha jól tudom, az általános forgalmi adó egyik „értelme” az, hogy az adót teljes egészében áthárítsa a felhasználóra, s végül azt a fogyasztóval fizettesse meg.
– Ahhoz, hogy az üzlet úgynevezett nullszaldós legyen, 100 százalékos áremelést kellene végrehajtanunk, dehát ezt nem lehet megtenni, hiszen az árak így is irreálisan magasak. Esetleg 10–20 százalékos emelést tudok elképzelni. Ugyanakkor a kölcsönzés mellett bővíteni kívánjuk a filmeladást. Bár a videózásnál éppen az az érdekes, hogy itt először kell kölcsönözni, és utána eladni, mert a kölcsönzésben van a pénz!
– Vajon az új helyzetben, az úgynevezett művészfilmek átmásolása, raktározása, kölcsönzése és árusítása miként alakul?
– A jelenlegi felállás szerint a Téka mintegy ezer filmjéből 70 százalékot az úgynevezett „érték” tesz ki, 30 százalékot a lektűr, de meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi adja a kölcsönzési tevékenységünk zömét. Alaposan felül kellene vizsgálni tehát ezt a besorolási rendszert, mert eleve az értékkategóriába tartozik minden magyar és szocialista film, például a Mágnás Miska vagy a Katasztrófa földön, égen című filmek. De hogy a kérdésre válaszoljak: először is meg kell változtatni azt a nézetet, hogy a videó luxus, különben nem tudjuk a jelenlegi mennyiségben kiadni a valódi értékeket. A forgalmiadó lényege az, hogy tovább kell adni a termékkel. Igen ám, de ha a termék iránt nincs kereslet, akkor nem tudom kire átruházni, és aztán támogatás nélkül semmire sem megyünk, így viszont elvesznek a filmművészet azon nagyszerű alkotásai, amelyekről egyetlenegy ország sem mondhat le. Ugyanis raktárra nem lehet termelni, az állam csak olyan termékek utáni adót hajlandó visszatéríteni, amelyeket megvásárolnak.
– Mit eredményez az új adózási rend az önök munkájában?
– Ki leszünk téve a farkastörvényeknek. Mi nem attól félünk, hogy amit kibocsátunk, az nem kel el, de az lesz kelendő, amit most is visznek az emberek, és a valóban értékes alkotásokat senki sem fogja keresni. Ennek viszont az a következménye, hogy nem vagyunk érdekeltek benne, hogy legyártsuk őket. De hát ez egyetlen kulturális kormányzat számára sem lehet közömbös.
– A videókazetta, mint termék, akár üres, akár műsoros, 25 százalék forgalmi adó felszámításával kerül forgalomba. A videókazetta-kölcsönzés után felszámított kölcsönzési díjat szintén 25 százalék forgalmi adó terheli. Más a helyzet, ha nyilvános vetítésre kerül sor. Ez esetben az ilyen szolgáltatást nyújtók (adóalanyok) a készülék, illetve kazetta vásárlásakor, illetve kölcsönzésekor fizetett adót a költségvetéstől visszaigényelhetik. Ebből következik, hogy a videóvetítések belépő díjai nem emelkedhetnek az általános forgalmi adó rendszerre történő áttérés miatt.
– Mindez, amit elmondtak, érvényes a mozifilmre is?
– A játékfilmen szintén 25 százalékos forgalmi adó van, de a filmforgalmazást és vetítést végzők – mint adóalanyok – visszaigényelhetik ezt az adót a költségvetéstől. Miután a filmforgalmazás és vetítés 0 kulccsal „adózik”, ezért a mozijegyek árai sem lehetnek drágábbak az adórendszer változása miatt.
Vajon miként reagál a helyzetre a Művelődésügyi Minisztérium? A Filmfőigazgatóság munkatársáé, Ary Ernőé a szó:
– A minisztérium a kezdet kezdetén is sérelmesnek tartotta a 25 százalékos adókulcsot általában a műsoros videókazetták esetében.
– Miért helyezkedtek erre az álláspontra?
– Mert a videófelvétel készítését ugyanabban a körben szabályozták, mint ahová a varietéműsorok, a vidámparkok és a játékautomaták működtetése tartozik. Nem maga az adóztatás, hanem az egy „adókalap” alá vétel furcsa.
– Mi ön szerint a megoldás?
– Például 15 százalékos, de differenciáltan kivetett adót el tudok képzelni.
– Semmiképpen sem akarom védeni „a hivatalt”, de a kivitelezések mindenkire nézve kellemetlen következményekkel járnak, és lehetőségeket adnak az ellenőrizhetetlen lobbyzásra.
– De akkor sem igazságos azonos módon elbírálni egy videóklipet és a videóra készült oktató vagy egészségügyi felvilágosító műsort. Hiszen a klip, de a referencia videófelvételek és a reklámok nyereség-orientáltak, addig az oktató és ismeretterjesztő filmek nem. Szerintem a differenciálatlan kezelési mód nem elfogadható.
– Mi a következménye ennek?
– Az, hogy az úgynevezett fekete és szívességi (egymás közötti) kölcsönzési, másolási piac újabb előnyt kapott. Így várhatóan az következik majd be, hogy aki csak teheti, „eldugja” a videós tevékenységét, álcázza majd úgy, ahogy tudja, magyarán: ahol lehet, ott csalni fognak.
– Mi lesz az iskolákkal, a közművelődési intézményekkel?
– Nem tudom, mihez kezdhetnek: igazi megoldás az lenne, ha mégis revízió alá vennék a jelenlegi döntést. Ha ez nem járható, úgy marad a fusizás.
– Mit ért ezen?
– Majd minden iskolának, közművelődési intézménynek van videója. Ha saját maguk készítenek műsort, az nem kerül „pénzbe”.
A Mokép uralja a kölcsönzői területet és főleg szórakoztató filmekkel van jelen a piacon. Viszont a Televideo leginkább közművelődési célú kiadó. Vajon milyen esélyt látnak az „életben maradásra”?
Sándor György mondja:
– Gondjaink lesznek, de nem félünk, mert gondjaink idáig is voltak. Eddig is állami támogatás nélkül dolgozunk, a jövőben is így fogunk.
– Ebből meg lehet élni?
– Tavaly (1987) körülbelül 16 000 darab műsoros.kazettát adtunk el. Ennek úgy ± fele iskolákba, könyvtárakba került, fele az úgynevezett lakossági vásárlás.
– Mennyire gazdaságos ez a vállalkozás?
– Tavaly önfenntartók voltunk, visszafizettük valamennyi adósságunkat. Budafokon megépült a sokszorosító üzemünk, boltot nyitottunk a Lenin körúton.
– Úgy tűnik, jó üzlet ez a fajta tevékenység.
– Szerény üzlet! Ezen a területen nem lehet olyan tőkét akkumulálni, amely például külföldi filmek jogdíjainak kifizetésére elegendő lenne. De nem veszteséges a tevékenységünk. A Televideo a Moképpel ellentétben a kazettákat eladja.
– Terveznek-e kölcsönzést?
– Talán ez év közepétől belekezdünk mi is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5083 |
