Tamás Amaryllis
Ártatlanság vagy szerencse – nem teremtenek sorsot. Korunk olvasatában aligha van érthetetlenebb ember a bűntelen Roccónál. A hajdani Visconti-hős, Alain Delon színész-élete a példa rá, hogy a világot másképp is lehet látni: az egykori Rocco, aki húsz éve még a magától értetődő jóság megtestesülése, ma a Bosszú Angyala a maga rendezte, írta filmekben. Egy ösztönös, mai Raszkolnyikov, aki tudja, hogy a jóság nem képes erőteljes tiltakozásra egy elfogadhatatlan világrenddel szemben. Jacques Darnay, „a kíméletlen”, szándékosan tér le az egyenes útról (ékszerrablás miatt tölti le börtönbüntetését). Morális torzulása nem pusztán személyiségének csorbulása, inkább szembefordulás a világ elfogadhatatlan berendezkedésével. Darnay csak a felszínen szabályozott életvitelből szakad ki, így nincs hová visszatérnie. Szabadulása után felmérheti, hogy egy olyan világban, ahol még a betyárbecsület is korrumpálódik, „a bűntelenség vétek”. A civilizált társadalom könyörtelen gyűlölete és cinizmusa itt teljesen hétköznapi; az elszigetelt és hajszolt Darnay kénytelen színlelt, majd természetes fatalizmussal felvenni a harcot a zsákmány reményében nyomába szegődő rendőrséggel és volt bűntársaival szemben.
Alain Delon utóbb készült filmjei kivétel nélkül variációk a bűn témájára – egy jelentős művész tét nélküli játékai. Ezek a Delon formálta új hősök csak megszokásból élnek tovább a széteső világban, de belül már halottak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/04 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5055 |
