Sárközi Dezső
Az amerikai filmes agyrémbörze lassacskán tökéletesen kiépíti pubertás világegyetemét.
Az Államok szivárványos égboltján repülő emlősök: Bat-Super-Spider Man-ek szárnyalnak, a nagyvárosok betondzsungeleiben a kétes konzisztenciájú (egzisztenciájú?!) ufók mindennapos látogatók, de ha ők nem jönnének is, King-Kong vagy a Donald (nem toalett-) kacsa biztos benéz.
Ha sugárfertőzés érné őket, akkor sem maradna Amerika „mítosz” nélkül, ugyanis megszülettek az új atom-hüllő-megasztárok, a kissé agreszszív, és enyhén szólva rasszista, mégis „barátságos” tininindzsa-teknőcök, kiknek képességeiben a három muskétástól a két szamurájig, de inkább sok-sok Bruce Lee-ig minden belefér, csakhogy legyőzhessék örök ellenfelüket, a „Zúzót”, és megmenthessék a világot.
Ezek a mutáns lények egy sugárfertőzött zöld kolloid masszából – hogy a filmbeli fordításhoz hű legyek: trutymóból – fejlődtek ki, hogy feladatuknak megfelelően Vanila Ice üvöltő „rep-táncdala” (Go Ninja, Go Ninja!) mellett ninjaharcot ninjaharcra, repet repre, pizzát pizzára, jegyeladást jegyeladásra halmozzanak.
De a fogyasztói társadalom örvénye magába szippantja az embert, hiába énekli a többszörösen betiltott amerikai zenekar, a Public Enemy: „Don’t, don’t, believe thy hype” (Ne higgyél a bizniszcsászároknak!)
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=501 |
