Békés Pál
És akinek az apukája temetkezési vállalkozó? Annak talán nem jár a boldogság? Az talán kirekeszthető az élet örömeiből, és mindörökre megfosztható a tréfa-móka-kacagás áldásaitól? Nem, egy demokratikus társadalomban az ilyesfajta megkülönböztetés lehetetlen. A My girl című film láttán óhatatlanul a gyermekkoromban hallott anekdoták jutnak eszembe a magyar állami ítéletvégrehajtó két világszép lányáról, akik pártában sorvadoztak, mert hiába vagyon és bájak – számkivetetté tette őket atyjuk tisztes ipara. Nem úgy a Sultenfuss-kislányt, aki a Pennsylvania állambeli Madison városkában cseperedik, míg halálügyi hivatalnokként tevékenykedő özvegyen maradt édesatyja a pincében az elhunytakat glancolja, hogy elfogadható küllemmel vehessenek részt utolsó evilági föllépésükön. A Sultenfuss gyereknek barátai vannak, teljes és normális életet él, maradéktalanul élvezi a nyári szünet örömeit. És közben zajlik az élet, és zajlik a halál. Legjobb barátja, a szemüveges kisfiú buta baleset következtében meghal. Titkos szerelme, a vonzó irodalomtanár megtalálja párját, és ezzel sebet ejt a bimbózó lelken. Apja elunja az egyedüllétet, és feleségül veszi alkalmazottját, a vonzó kozmetikusnőt, akit tetemszépészeti feladatok ellátására vett föl a nyár elején. És megjön az első vérzés is. Hát ekként folydogál a gyermekkor aranyszín nyara a Pennsylvania állambeli Madisonban. Rendes film a My girl, nincs vele semmi baj. Talán csak az, hogy olyan lankasztóan unalmas. Aki a cseperedés csodájával és gyötrelmeivel szeretne szembesülni, ne aszalódjon a moziban, hanem üljön ki egy napfényes parkba, és olvasgasson. Ajánlott irodalom: például a Huckleberry Finn, A két Lotti vagy a Tüskevár.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=498 |
