Báron György
„Hiszen, ha legalább rossz lenne!” – sóhajt föl bizonyos filmek láttán a meggyötört kritikus, aki, vámpírtermészetű foglalatosságát űzvén, kétféle filmben lát örömet: a jóban és a rosszban. Mert mindkettő remek alkalmat kínál a kritikusi elmeél megcsillogtatására. De mit kezdjen azokkal az opuszokkal – s alighanem ezek vannak többségben –, amelyek sem nem igazán sikerültek, sem nem igazán csapnivalóak. Egyszerűen tulajdonságok nélküliek, és eképpen mintha nem is léteznének. A Váratlan szerelem című görög filmről például semmi rossz nem mondható el. És semmi jó sem. Olyan jellegtelen, akár a címe. Férjes asszony és nős férfi szerelme. Megismerkedés, lopott szeretkezések, andalgások Lisszabon tengerpartján, Európa legnyugatibb csücskében. A férfi sikeres, az asszony szép, Lisszabon hangulatos, a színek és a fények bódítóak. Semmi sem hiányzik ebből a filmből. Ki tudja, mitől nem jó vagy rossz. Végig lehet nézni és ott is lehet hagyni. Mindegy.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4973 |
