Gáti Péter
A szükséges anyagi, technikai és szellemi kapacitások körül valószínűleg semmi sem hibádzott ennek az idestova húsz éves angol szuperprodukciónak a létrejötténél. A forgatókönyvet saját (nekünk Kémek a sasfészekben címen ismerős) könyvéből a milliós példányszámú kalandregények szerzőjeként befutott Alistair MacLean írta. A főszerepekre olyan nézőcsalogató hírességeket sikerült megnyerni, mint Richard Burton és Clint Eastwood. Az izgalmat pedig garantálja, hogy a téma az angol titkosszolgálat egyik vakmerő, második világháborús akciója. A beépített és a leleplezett, a szimpla és a kettősügynökök iránt – Mata Haritól dr. Sorgén át a nemrég elhunyt Kim Philby-ig – akkora az érdeklődés, hogy a rendező csakis biztosra mehetett.
Brian G. Hutton látványos vállalkozása mégsem tartozik a műfaj gyöngyszemei közé. Az Alpok hófödte lankáin és sziklás csúcsain („ahová csak a sasok merészkednek”) igazán kemény feladat várja az angol kommandósokat. Mert nem elég, hogy a német sasfészekből meg kell szöktetniük egy amerikai tábornokot, még egy duplafenekű sztorival is meg kell birkózniuk. A tábornokról kiderül, hogy nem tábornok, a szöktetésről pedig, hogy nem szöktetés. Hanem ördögi csel, aminek bedőlve a Secret Service-be beépült németek lelepleződnek. A logikai bakugrásokban bővelkedő, merész hadműveletet egyre növekvő kétkedéssel szemléli a néző. Nemcsak a történelmi hitelesség hiányzik, a hihetőség is. És ezen a szemet gyönyörködtető helyszínek, a hatalmas statisztéria és az illúziókat keltő technikai felkészültség sem tudnak változtatni. Mese az egész.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/09 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4954 |
