Zsenits Györgyi
„Nézz körül”, nehogy elüssön az élet, mint Tatyána Iva-novnát! Így lehetne megfogalmazni – a címet kibővítve – Aida Manaszarova szovjet rendezőnő filmjének tanulságát. Heveny lélektani dráma bontakozik ki a szemünk előtt: egy magányba borult, hervadó szépasszony-anya másfél órányi viaskodása meg nem értett vadkamasz-fiával.
Masszív közhely-alapzatra épül ez a film, s a megformálás módja ugyancsak banálisan felületes. A hajdan körülrajongott eltanuló, a munkában s szerelemben egyaránt sikeres Tatyána akkor próbál fia szeretetébe kapaszkodni, amikor visszavonhatatlanul magára marad – elveszíti második férjét. Viktor, a mindaddig elhanyagolt, „ridegtartással” nevelt gyermek azonban időközben kezelhetetlen alig-felnőtté serdült, akit komoly lelki traumái egészen a bűnözésig sodortak. Az anya és a fiú lelki görcseinek okát lassú módszerességgel tárja elénk a film. Eközben újabbnál újabb mellékszereplők bevetésével olyan zsúfolt mozgalmasságot teremt, hogy a jellemek és a belső történések hiteles ábrázolására már nem marad idő. Végül mentőangyalként megjelenik a pszichológus, akinek mesterségéről sajátos ködképei lehetnek a rendezőnek. Az ő lélekgyógyásza ugyanis egy analitikus és egy falusi javasasszony sajátos vegyüléke. Meg is kapja a magáét, amiért a gyógyulás érdekében feltépi a családi sebeket: Viktor – huligán barátaival – félholtra veri. A történtek után a végsőkig feldúlt anya teátrális öngyilkosságot rendez. A kórházi ágyon éledező Tatyána láttán két hatalmas könnycsepp gördül végig Viktor arcán, hogy a néző előtt megcsillanjon a felhőtlen befejezés esélye. Nézz körül tehát, kedves mozilátogató, ha tartasz a melodrámáktól.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/09 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4953 |
