Zsenits Györgyi
Az igazhitűek közül csak nagyon keveseknek adatik meg az a látomás, amely a buharai festőnek kiskorában megadatott: egy álomváros légies káp-rázata. Evvel a rendkívüli előjellel indul el rögös útjára Mani, a csodalátó, s később csodákat alkotó kisfiú. A többször is előbukkanó, majd sejtelmesen szertefoszló fantomkép Csontváry Taorminájára emlékeztet. Kétségtelen, hogy Tolomus Okejev képzőművészeti ihletettséggel dolgozza fel az évszázadokkal ezelőtt élt névtelen buharai mester legendáját. Fény és árnyék, vízió és valóság finom szövedékéből lép elénk az elrabolt üzbég szépség, akit erőszakkal tettek anyává; a kézművesmester apa, aki olthatatlan szerelemre gyullad rabnője iránt (eléggé perverz érzelemmel, hiszen nyakbilincsben őrizgeti vásárolt feleségét). Ebből a frigyből születik meg Mani, a csodagyerek. Maninak kamaszfejjel kell megélnie nagy tragédiáját: irigyei megnyomorítják jobb kezét.
Sajnos, tünékeny a képi varázs, amely néha percekre megérinti a nézőt. Némi habozás után a rendező történelmi kalandfilmet kerekít a színpompásan illusztrált egzotikus alapanyagból. Ám a dramaturgiai hiányosságok miatt még ilyen minőségben sem lehet maradéktalanul élvezni a filmet. Szépséges képei gyakran egy turisztikai prospektus állóképeivé merevednek.
Buhara ódon városközpontjában csaknem ugyanúgy folyik tovább az élet, mint öthat évszázaddal ezelőtt. Mani festményei és építészeti remekei egy valóságos álomváros részei lettek. Hogy többen indulnának el megtekinteni a film láttán, az mindenesetre bizonyos.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4939 |
