Zsenits Györgyi
Magas, szőke lány, felemás frizurában. Természetesen karcsú, mint a gazella és amerikai. A hóna alatt kicsi, barna, japán fiú, nagy lélekkel, mértéktartóan szakadt öltözékben. Ennyi kell egy egzotikusnak szánt szerelmi történethez. Ennyi azonban nem elegendő egy valamelyest is épkézláb kommersz film elkészítéséhez. Még akkor sem, ha a háttérben folyvást ott ólálkodik egy disztingvált popzenekar, amely időnként fülbemászó slágerekre zendít. A japán–amerikai koprodukcióban készült Tokyo pop forgatókönyve egy turista-zsebkönyv szókincsgazdagságával szövögeti a dialógusokat; s eme nyelvi árnyalatlanság még a japán diskurzusokra is rányomja bélyegét – amennyiben hihetünk a feliratoknak. A javarészt szolidan beates zene sem nyújthat kárpótlást az elnagyolt, közhelyes love storyért.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4891 |
