Tamás Amaryllis
A film bemutatójával szinte egy időben jelent meg Benjamin Hoff Micimackó és a tao című könyve, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy miközben Füles borong és Malacka habozik és Nyuszi kalkulál és Bagoly nagyképűsködik, Micimackó csupán VAN. És ez a taoista bölcsesség titkának a nyitja. Így Micimackó nem más, mint a világ legnagyobb taoista Mestere.
Ha ez a kijelentés elsőre túlzásnak tűnhet is, alighanem valami hasonló lehet Micimackó hatvan éve tartó világsikerének oka. A depresszió (Füles), a bizonytalanság (Malacka), a kimértség (Nyuszi), a leleplezhető okosság (Bagoly) mindannyiunkban ott lakozó tulajdonságok, amelyek végérvényesen elfedik a kezdetben bennünk élő természetesség, egyszerűség, tisztaság (Micimackó) hangjait. A Gyermek bölcsességét, amely úgy sejti: a világ észbontó bonyolultsága mögött az elegáns egyszerűségnek kell rejtőznie. A független, világos gondolkodású, mindent látó Gyermek az, aki az ismeretlen belső gazdagságot keresi: „és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni, mint ő.” S mert ez a valóságos önkeresés kezdete, csak az effajta gondolkodás mentes az előítéletes önelégültségtől. Micimackó (a Gyermek) nem él az erőszakosság ideiglenes előnyével, a fölösleges tudást (és csakis azt) ösztönösen elutasítva mindvégig képes megőrizni belső egyensúlyát. Hamis póz, lázas tétlenség nem emészti, primitív gondolkodása maga az őseredeti gondolkodás: összekapcsolja az élet értelmének keresését a világ létezésének miértjével.
Éljen Micimackó, a teljes ember! – immár a magyar mozikban. Kár, hogy csak három epizódot láthatunk, jó, hogy az eredeti, E. H. Shepard rajzolta figurákkal. Igazi karácsonyi ajándék.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4889 |
