Biczó Dezső
Bob Rafelson krimijének az áldozatai idősebb, dúsgazdag férfiak. Bizonyára nem gondolják azt, hogy meghalni erotikus aktus. Még akkor sem, amikor haláluk előtt pár hónappal fiatal nőt vesznek feleségül. De ez mit sem változtat a sorsukon, ugyanis halálhetérával házasodnak. A pókasszonnyal, aki módszeresen csábít és öl, na és persze vagyont gyűjt magának. Ez a nő felbukkan a semmiből, és ugyanúgy el is tűnik.
Akinek mégis sikerül rátalálnia: egy másik nő. Első pillantásra szürke kis rendőrhivatalnoknak néz ki, pedig a Szövetségi Iroda legjobb adatelemzője. Egy bánata van csak, hiányzik a kaland az életéből.
Ez eddig izgalmasan hangzik, mégis az a legnagyobb bűne ennek a kriminek, hogy unalmas. Az első negyedórában mindent megtudunk az ügyről. A végső leleplezést pedig a krimidramaturgia kérlelhetetlen logikája garantálja. Még akkor is, miután majd egy órán keresztül szemtanúi vagyunk a két nő, az üldözött és az üldöző között létrejövő intim, homoerotikus sugárzású kapcsolatnak.
Titokérintést, hogy a halál és a nemiség kapcsolatának titkaiba avasson be, eleve nem várhatunk ettől a filmtől. De a rendező által ex verbis feltett kérdésekre sem kapunk itt választ. Ki ez a nő, és miért öl? A felelet – néhány odavetett nyelvi és képi utalás. Szó esik holmi zavaros rögeszméről, máshol a címszereplő hisztérikusan ver öklével egy hasa alá szorított párnát, és a történet pszichológiája ennyiben ki is merül.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1988/12 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4887 |
