Fáber András
A régi Skóciától a mai New Yorkig, 1536-tól napjainkig, évszázadokon és kontinenseken át hömpölyög a nagy huzakodás, csapkod a szörnyűséges csihi-puhi a Cannon-féle látványgyár új fantasztikus kalandfilmjében. A támadás, mint már annyiszor, ezúttal is főként felnőttes fantáziájú gyerekek és gyermeteg lelkű felnőttek ízlése és pénztárcája ellen folyik, költséget és fáradságot nem kímélve. Ezúttal is a Jó és a Rossz erői küzdenek egymással, s a tét ezúttal sem kisebb, mint az emberiség sorsa. Néhány kiválasztott Halhatatlan vív rettentő párviadalt – mindig karddal, mert mégiscsak van egy mód végezni az ellenféllel: ha levágják a fejét. „Csak egy maradhat!” – dörgik-süvöltik-recsegik oda egymásnak, miközben hegyek-völgyek rengenek, várak omolnak, villámok cikáznak. Az ázsiai sztyeppék neveltje, a kegyetlen Kurgan és a kemény karú, lágy lelkű skót arisztokrata-sarj, Connor Mac Leod öldöklő harcának végkimenetele nem kétséges: „megint a ruszki volt a gonosz” – mondta a moziból kijövet egy tini a film eszmeiségéről. A Történelem csak díszlet ehhez az infantilis apokalipszishez. „Ezerhétszáznyolcvanhárom… Mozart misét írt, léghajón a levegőbe emelkedtek a Montgolfier-testvérek, és Anglia elismerte Amerika függetlenségét” – festik a kort krajcáros alapon. A XVI. Lajos udvarába tévedt skót is lehetne olyan mulatságos, mint az a bizonyos jenki Artúr király udvarában. Sajnos nem az.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4872 |
