Csantavéri Júlia
Davide Ferrario tavaly Berlinben díjazott filmje jórészt egy különös, toronyszerű építmény, a torinói Mole Antonelliana belsejében játszódik. A titokzatos erődítmény sokféle szerepet játszott a történelem folyamán, most pedig, hogy a valósághoz kötődő funkcióit elvesztette, oly sok régi, múzeummá, színházzá vált épülethez hasonlóan, az álmodott, közvetítőkön átszűrt valóságnak ad otthont, régi filmek tárháza, a régi mozinak és kellékeinek kiállítóhelye. Ebben a világban él a film egyik hőse, Martino, aki Buster Keaton filmjeivel barikádozná el magát a külvilágtól, ha saját kis kézikamerája nem ingerelné némi kiruccanásra, legalább a szomszéd gyorsbüféig, hogy kilesse és felvegye a szép pultoslány gesztusait. Amandával aztán egy éjszaka betör a Moléba a külső valóság, sőt a külváros, a torinói 'nyócker', és Martinónak nemsokára a lány valóságos, nem álmokból, hanem autólopásból élő fiújával is dolga akad. A történetnek innen már csak ismerős kifutásai lehetnek, és nem is igazán fontos, hogy Ferrario melyiket választja. Az Éjfél után erőssége nem a történet, hanem a stílus, ami némafilmek stilizáltságát ötvözi a posztmodernnek a minimál gesztusok hétköznapiságát váratlan meglepetésekkel szétrobbantó módszerével. A könnyű, legtöbbször kézben mozgó kamera jó partnere a fiatal színészeknek, a dialóg-töredékeket pedig a metafilmes idézetek egészítik ki, mélyítik többjelentésűvé. Így az idézetek nem pusztán a filmtörténet remekeihez intézett szemérmes szerelmi vallomás szavai maradnak, hanem erős, jelen idejű, aktív kapcsolatba kerülnek a szereplőkkel és a nézővel. Kár, hogy a rendező nem bízott jobban a képek erejében, és a mesét egy külső narrátorral nehezítette el. Bár a szituációk néha banalitásba futnak, az erőteljesen megkomponált, beszédes helyszínek és Ferrario szemléletének frissessége üdítően hatnak, Buster Keaton megidézett szelleme pedig szerencsére a film minden pontján garantálja a nem is olyan könnyen megvalósítható önirónikus távolságtartást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4832 |
