Csala Károly
Gaál István rendhagyó mozgóképe órányi Párizs-film, semmi rajongás, semmi nosztalgia, csak költői pontosság.
Szigorú és nyugodt költője a képnek Gaál István. A mozgó képnek. Meg a hangzó képnek. Emlékezetes műve volt legutóbb a négy teljes esztendeig készült, háromrészes Bartók-film, a Gyökerek.
Kevésszer jelenik meg újabb munkáival a nagyközönség előtt. De amint válaszolta egyszer, indokoltan, a bántónak épp nem szándékolt, ám egy kicsit kihívóra sikeredett interjúkérdésre: „El tudok számolni az időmmel.” És úgy is van. Nem pusztán azért munkál évekig egy-egy „dokumentumfilmen” (csak jobb híján nevezhetjük így effajta alkotásait, amelyeket azóta is nagy szigorúsággal és szorgalommal építget, amióta már játékfilmhez nem jut – nem törtet-törekszik), merthogy egészsége immár ingadozgat; mi tagadás, nem fiatal ember, 1933-ban született, a nyolcadik évtizedét tapossa vagy éppen üldögéli. Kis videókamerájával mintegy magának készít filmeket, aztán megpróbálja „eladni” – közönség elé juttatni.
Igen, el tud számolni a személyiség számára a legfontosabbal, az idejével. Gaál el tud számolni legújabb filmjének minden pillanatával éppúgy, mint a rászánt esztendők napjaival, heteivel, hónapjaival. Párizsról szól ez az egyórás film, a címe: Rendhagyó párizsi leltár.
Párizsról többnyire bizalmaskodva, nosztalgiázva, hivalkodva vagy elragadtatással szoktak előadni. Olyanképpen, mintha csakugyan mindnyájunké volna az élmény, vagy épp ellenkezőleg, csakis a kivételezett elbeszélőé. Gaál filmjének címe szubjektív beszámolót ígér. Valójában azonban elképesztő ellentmondásban gyökerezik ennek az órányi hosszú filmkölteménynek az alkotói koncepciója: úgy személyes, hogy az elejétől a legvégéig tudatosan, elszántan, kiszámítottan és érzékelhetően távolságtartó. Mondhatni: érzékletesen távolságtartó. Csakis tárgyiságával akar lenyűgözni. Közvetve. Ha akarsz, néző, kövess, ítéld meg magad!
Nem kacsint tehát össze senkivel, nem számít azok eleve elnyerhető rokonszenvére, akik, mondjuk úgy, egy osztályban kívánnak lenni vele és egymással: a Párizs-szeretetben és/vagy a Párizs-ismeretben. És semmi Párizs-rajongás! Kiváltképp nem nosztalgiázás. Telítve mégis kultúrával és utalásokkal a mű – de egy szónyi magyarázgatás nélkül. Gaált szemlátomást nem a mások Párizsa érdekli. Csak azokra van tehát tekintettel (talán, mert mondani nem mondja, csak mutatja), akik felfedezőkként tartanak vele hajnali, napközi és alkonyi útjain. Felfedezőkként az ismerős tájakon is. (Párizs e filmen elsősorban: táj. Városi táj. Utánozhatatlan emberi táj.) Mert nem csak az a lényeges Gaál képein, ami látszik, hanem sokkal inkább az, ahogyan megjelenik. Ez bennük, ezeken a Szajna-biztonsággal-nyugalommal folyó képeken az egyéni, ami nélkül nincsen művészet.
Egyféle, egyenletes ritmust tart és diktál a film mindvégig: kifogástalanul nyugodtat, távolságtartón személyeset. És mindegy, akár „elbeszélő” a képsor, akár kis „poénokat” tartogat (kisebb távolságban, de azért hangsúlyos távolságban, bár meglepetésül): egyforma higgadtsággal vázolja idő-ívét, hajnaltól hajnalig s tovább.
Közben fantáziamozgató finomságok a kis és a nagy kompozíciót kirakó alak- és árnyalat-mozaikban. Mozgó mozaik: ez is műfaji jellemzése lehet Gaál István költői dokumentálásának. Rendhagyó rend születik képes kirakóköveiből. Maga az élettelen-élő részleteiből végül is eleven történeti egyéniséggé váló város a megszülető „főszereplője” Gaál Párizs-filmjének. Szemére vethetik alkotójának: több épület, mint ember. De hiszen minden épülete, hídja, tornya: emberi.
És úgy alakul előttünk elevenné, ahogyan másnál nem, csakis az ő kis videókameráján – az alkotó ember szemén – keresztül. (Majdhogynem egyszemélyes film: írta, fényképezte, rendezte és vágta Gaál István.) Történetesen karácsonykor mutatta be a Duna Televízió. Nincs sok köze az ünnep alkalmához, ünnepi alkalom volna bemutatása maga is, bármikor. De korántsem baj, hogy képernyős ajándék lett, komolyabb közönségnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4821 |
