Csillag Márton
A nukleáris robbanófejjel felszerelt csecsemőket és rövid távú memóriazavarral küszködő tengeri díszhalakat felvonultató 3D-animációs filmek korában nehéz hagyományos rajzfilmes eszközökkel elkápráztatni a közönséget. Amennyiben a mutatvány mégis sikerül, a meglepetés kulcsa a kifinomult mesterségbeli tudás és határtalan fantázia érzékszervek feletti győzelmében (lásd Miyazaki Hayao munkái – A vadon hercegnője, Chihiro Szellemországban), esetleg a közvetített üzenet sokkoló voltában keresendő. A 2004-es Berlini Filmfesztiválon Üvegbéka-díjjal jutalmazott Özönvíz, Jacques-Rémy Girerd rendező munkája az utóbbi kategóriába tartozik. A francia nyelven A békák jóslata címet viselő alkotás története a tévedések elkerülése végett nem anime-alapú utópisztikus sokkal szolgál, azaz nem hugenotta vérfarkasok és katolikus plazmabékák világhatalmi harcát meséli el, hanem éppen együgyű anti-rasszizmusa, csenevész cselekményvezetése miatt okoz meglepetést.
Történetünk hősei egy kis dombon álló farm lakói: a nyugdíjazott tengerész Ferdinand, az Antillákról importált feleség Juliette, az örökbe fogadott Tom, valamint a szomszéd kislány Lili, aki a nyári szünidőt tölti a tanyán. További szereplők a közeli állatkert lakói, akik a lápi békák által megjósolt negyvennapos esőzés elől menekülnek a mentőcsónakká változó tanyasi csűr tornyába, valamint egy gonosz teknős, aki a hiszékeny krokodilok kezére akarja játszani az állat- és embersereget. A szocio-kulturális értelemben véve érzékeny felépítésű család a posztmodern francia társadalom jelképe, míg az Özönvíz által rájuk zúdított bibliai kaland átlátszó tolerancialecke arról, hogyan kell krumplival betömni a reklamáló húsevők száját. Az első olvasatban naiv, mégis mély értelmű történet a Cartoon Networkön iskolázott gyermekeket talán tényleg közelebb hozza a Bibliához.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 61. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4797 |