Tamás Amaryllis
Szemérmetlen, lidérces merénylet a 101 kiskutya elfogult rajongóival szemben. A kulturált, ízléssel elkészített rajzfilmnek még csak nem is rafinált lekoppintása, inkább silány, tehetségtelen utánzata. A kedvenc klasszikus jellegtelen, unalmas akciótörténetté fokozódott le.
A csömörig tehetetlen, családjával szembeni érzéketlenségét rejtett agresszivitással kompenzáló, ellenszenves Newton-apukában nyoma sincs a jó értelemben vett polgári erényeknek. Kárhozatos énünk nosztalgiával sóvárog legundokabb nagynénénk és a frigid Hókirálynő határozottságát és önteltségét elegyítő Szörnyelladefrász morbid öniróniával átszőtt figurája után. Őt helyettesíti most a bestiális, kielégületlen, saját pácienseit a hadiipar oltárán fegyverkísérletekhez feláldozó, dr. Mengele-i kvalitásokat sejtető állatorvos, aki céltáblának alkalmazza a nagykobakú négylábúakat.
Pöttyös-foltos dalmatiner helyett busafejű bernáthegyit látunk a celluloidon, és a zárókép (amikor a 101 kis- és nagykutya menedéket talál a Newton-família design-hálószobájában), nem profán otthonosságot sugall, hanem mucsai-giccses zsúfolt IKEA-tanyát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/05 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=479 |
