Sárközi Dezső
Kirk kapitány és az Enterprise űrhajó legénysége megkísérli a lehetetlent: lekötni a nézők figyelmét, és megszerezni a két Oscar-díjat (maszk és hangeffektus) az ódon Orion-sorozat stílusában 1991-ben. Hihetetlen energiájukat nem kímélve, az „Űrvilágbékét” kívánják megkötni esküdt ellenségükkel, a Klingon birodalom lakóival, akik nem túlságosan becsületesek, és nem is túl szépek. Hogy menynyire nem azok, az legimpozánsabban egy kozmikus fogócska-bújócska-kidobós (röviden komplex űr-öldösős játék) kapcsán derül ki, mikorit hús-vér-drót-rugó-para-meta testükből ezerszámra hányódnak ki – akár a reklámban az OMO gömböcskék – a rózsaszín vér (metablabla) plazmák.
Ezen a soft űr-horror betéten kívül láthatunk egy-két üldözéses versenyt, egy kis lövöldözést, megismerhetjük a Klingon birodalom mágnespajzzsal védett Gulágját, ahol „orosz-kucsmás szörnyek” raboskodnak -112 fokon, sőt még a lehallgató központjukba is bepillantást nyerhetünk.
Ezzel a totális fantáziátlansággal megáldott opusszal – amely e sorozat VI., befejező része – a filmkészítésnek és forgalmazásnak egy eddig ismeretlen „aranybányáját” fedezte fel a Paramount, felismervén, hogy egy filmet meg lehet csinálni úgy is, hogy kettőnek lássék, abban az esetben, ha a film önmaga paródiája (mint amikor nagy igyekezetében öngólt rúg a futballban a támadójátékos, de mint tudjuk, ez is gólnak számít.)
Mindezért elmarasztalni ezt a mamut-disney-kozmikus társaságot igazságtalanság volna, a mozinézők egy jegy árából két filmet nézhetnek egyidőben. Hogy megérte-e, azon az ajándékba kapott két órányi meta-transz alatt bőven elgondolkodhatnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/05 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=478 |
