Turcsányi Sándor
Ha lovasok üldöznek postakocsit, az western, ha motorosok kamiont, az road movie. És ha ez 2053-ban történik? Az sci-fi? Nem mindig. Amit most kapunk, se sci, se fi. Posztmodern full service: aki megeszik öt hamburgert, a hatodikat ingyen kapja. (A hetedik te magad légy!)
Az atomháború sújtotta harmadik évezredbe befutott velünk John Ford Hatosfogata. Elhagyott, kihalt e táj, hol van már a szép világ? Az autók a sztrádán üresen jönnek, magában dohog a kohó, egyedül pipál a gyárkémény. Azért itt is van kit utálni. Van, akit bocsánatos bűn vagy ajánlott, de jobbára kötelező agyonlőni. Van, akit humánus cselekedet megmérgezni. Azaz szokásaink mit sem változtak. Viszont hatott köztes korok szelleme, őszintébb lett a világ, nem indiánokról hallgatunk, hanem nevükön nevezzük – senkik, mutánsok –, akit kell. Már ma sem kell semmiért a sarkon túlra mennünk, semmire sem kell 61 évet várnunk. Elég, ha bekapcsoljuk a televíziót. A kutyákat (macskákat) megeszik, ugye? – fintorgatja pofácskáját egy reggel tévécili és nagymamája, popcini, s sűrűn pislognak kelet felé. Bizony nincs rémesebb a valóságnál, a legvadabb kitaláció is csupán sánta kutya a nyomában, vagy asztalunkon.
Ha a film láttán mégis elfog percnyi jó érzés, John Waynenek köszönhetjük. Még ha szerepében most egy nőt látunk is. Micsoda nőt! A hónap playmate-je, biztosan áll indusztriális világunk rekortánján. Egyedül áll. A mozi kapitánya hiába is osztana legénységének, a nézőknek dupla adag himcolint, ez a Vanity nem fair. Addig plasztikázták, míg teljesen plasztik lett.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/05 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=475 |
