Létay Vera
Nem hiszünk a fülünknek. Lehet, hogy nemcsak a magasrangú pártfunkcionáriusok, a vörös zománcú húsosfazék jóétvágyú merítgetői körében honos a korrupció, a hatalmi összefonódás és visszaélés, a boldog piacgazdaság Philadelphiájában is előfordulhat ilyesmi? Nem ideológiai propagandafilm, de a megszokott szerkezetre járó piff-puff zsarufilm állítja ezt, nem a politikai avantgárd, hanem a meghitten ismerős, izgalmas fordulatokkal zajló ribillió rendőrbecsületről és el-vetemültségről. Ezerszer látott trükkök a kábítószer-kereskedelem leleplezésére, csak most éppen fekete-fehérben előadva. Mármint színes filmen, fehér rendőrrel a feketék között.
A társadalmi egyenlőség elvét a gyakorlatban naivul alkalmazó, frissen végzett ifjú rendőrt móresre tanítják oda-föntről: a legsötétebb négernegyedben osztják be szolgálatra. Szappanillatú üdeségét, a szupermarket legjobb minőségű after-shave-je kölcsönözte magabiztos vonzerejét hamar elveszíti, itt nehézsúlyú bűnözőkkel nehézsúlyú rendőrök szállnak szembe. Hiába fújja a szolgálati szabályzat pragrafusait, a mocsok és vér tantárgyából van még mit tanulnia, s ő eminens diákként teljesít, a rasszizmus előítéleteitől is ártatlanul. Sokat tapasztalt, fekete bajtársai úgy bánnak vele, mint fajtiszta, lelkes kölyökkutyával, oltalmazzák, de azért hagyják játszani. „Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzeden?”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4726 |
