Fáber András
Bűnös-e Michael J. Laszlo nyugdíjas amerikai állampolgár, aki a második világháború után menekült új hazájába, hogy ott a konzervatív (divatjamúlt szóval: reakciós) értékek szellemében éljen s gyermekeit is azok védelmezőivé nevelje? Az egykori m. kir. csendőrség „külön osztaga” tisztjeként elkövette-e az üldözött zsidók ellen mindazokat az el nem évülő, gyalázatos bűnöket, amelyekkel a divatjamúlt szóval: haladó) sajtó, illetve az Egyesült Államok bírósága vádolja?
A polit-krimi műfajában veteránnak számító görög szárimazású francia filmrendező, Gosta-Gavras (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1969; A vallomás, 1970; Ostromállapot, 1973 szerzője) otthonosan mozog minden olyan országban, ahol a történelmi közelmúltban sérelem érte az emberi és polgári jogokat, nem meglepő tehát, hogy a korábbi görög, cseh vagy latin-amerikai környezet után ezúttal magyar (noha amerikás magyar) közeget választott, amelynek hitelességét (forgatókönyv: Joe Eszterhas) a főszereplők szájába adott magyar mondatok, a Kádárrendszer végnapjainak édességét élvező Magyarországon felvett képsorok, illetve néhány magyar epizódszereplő (Törőcsik Mari, Gera Zoltán) vannak hivatva kidomborítani.
A publicisztikus érdekességű sztorit (melynek modelljét feltehetőleg a pár éve nagy port felvert Demjanjuk-ügy, illetve egy volt magyar nyilas kanadai pőre szolgáltatta) az alkotók igyekeztek „egyéníteni”: paprika, csendőr, bikavér, Lánchíd „színezi” a drámát, no meg a főbb szereplők magánéleti konfliktusa. A megoldás – innen az idei nyugat-berlini fesztiválon Arany Medvével kitüntetett film címe – egy zenélő dobozban rejlik. Legalább ez nem sematikus benne.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4724 |
