Koltai Ágnes
Paul Verhoeven, a szerény holland filmművészet legismertebb egyénisége három esztendővel ezelőtt elszegődött Hollywoodba mesterembernek. Vállalkozása a pénzpiac szigorú, de átlátható törvényei és értékei szempontjából sikeres volt: a közönség csengő dollárokkal honorálta a holland iparos szakmai tudását. Első, tengerentúl forgatott filmje, a Robotzsaru szokványos robotmunka volt. Nem úgy második amerikai filmje, Az emlékmás (Totál Recall), amely a hírek szerint a bemutatót követő első héten majdnem negyvenmillió dollár nyereséget hozott. Fenyegető ez a nagy siker, nemcsak azért, mert Verhoeven ezzel egycsapásra „nagyszerű amerikai rendezővé érett”, hanem mert vélhetően újabb- és újabb filmekre ösztönzi a producert. Negyven millió dollár bevétel azt jelenti, hogy a filmekben ezentúl minél több szőke vadmacskát kell szerepeltetni, akik elképesztően szexisek és még elképesztőbben harciasak. Akik elegáns cipellőikkel gondolkodás nélkül rúgják orrba szeretőjüket és finom kis kezecskéjükkel rutinosan csapják tarkón riválisukat. Bámulatos! Ezen még a sokat próbált Arnold Schwarzenegger is meghökken, olyannyira, hogy a filmben majdnem két órán át vereti magát.
Jó szívvel mégsem örülhetünk Schwarzenegger elmaradhatatlan végső győzelmének: úriember ugyanis nem rugdal nőket. Magától minden bizonnyal ő sem tenné, de a rendező megkérte rá, őt viszont a producer, hogy készítsen el egy 2075-ben a Marson játszódó látványos rémtörténetet. Engedelmes mesteremberek aligha utasítanak vissza szíves kéréseket. Lassacskán itt az ideje, hogy valaki felszabadítsa a filmipar rabszolgáit – még ha ők nem is akarják!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4706 |
