Tamás Amaryllis
Nem a hiszékenység, nem a természetfölötti iránt érzett rajongás, hanem „a realitások világában élünk...” cinizmusa kényszeríti arra Czencz József dokumentumfilmjének gyógyíthatatlan betegeit, hogy emberi tisztességet és gyógyító, „civilizáció előtti” ősi tudást keresve felkerekedjenek, és a manilai „csodadoktorok” kezére adják magukat. Reménykedésük érthető: az emberi érzelmeket, indulatokat megzabolázó, visszaszorító egészségügyi mechanizmusban kallódva, már csak a Természetben bíznak. Hogy csöbörből vödörbe kerülnek, sehol a világon nem jelenthet mentséget sem a szakma elhivatottjainak, sem magabiztos kóklereinek. De hát az egészségügy maradjon a gyógyítás szabad terepe, s ne az igazságszolgáltatásé, ahonnan a beteg, – mintha csak vádlott lenne, – csakis bűntudat árán szabadulhat. Manilát azonban nem lesz könnyű meg nem történtté tenni. A kivonulás e rendhagyó példája remélhetőleg észrevéteti, hogy a gyógyítás elveszítette eredeti emberi tartalmát.
„Ha az orvostudomány szakmai problémaként kezeli elidegenedett világunk, érintkezési kultúránk, öngyógyító eszköztárunk égető hiányait, hozzájárul korunk társadalmi kérdéseinek eltussolásához. Ez pedig tovább rontja a megoldás esélyeit.” A szakma rebellise, Gerevich József doktor 1983-ban megjelent, sikeresen agyonhallgatott könyve, Terápiák társadalma, társadalmak terápiája címen, – éppúgy a bajok orvoslásának igényét kínálta, mint ez a megrendítő dokumentumfilm-esszé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4704 |
