Kömlődi Ferenc
Az ős-cyberpunk William Gibsont nehéz filmre adaptálni. A Johnny Mnemonic nagyot bukott, pedig a rendező, Robert Longo mindent bedobott: posztapokaliptikus nagyvárosi dzsungelt, 21. századi csúcstechnológiát, észveszejtő digitális ketyeréket. Csak Gibson szellemét nem ragadta meg…
Abel Ferrara finomabban közelítette meg a jövőt: őt nem a felszíni csillogás foglalkoztatja. A 21. század olyan, amilyen, de nem annyira félelmetes, mint ahogy azt oly sokan rémálmodják. Tény: még a lét legapróbb szegmensét is a Szent Információ határozza meg, a világhatalmat multinacionális korporációk, a zaibatsuk gyakorolják, gyilkos versengésük a legkülönbözőbb chipekért folyik. A technológia hétköznapjaink szerves része, élünk és visszaélünk vele. Megszoktuk, többé már nem csodálkozunk rá. Háttérelem, de nem díszlet. Meg kommunikációs eszköz. Vége az önfeledt gyermeki játszadozásnak…
Máskülönben a 21. században is (majdnem) ugyanúgy élünk, halunk és szeretünk, mint ma. Csak néhány kontúr módosul: a változások leheletfinomak, alig érzékelhetők.
A New Rose Hotel, azaz a Neurózis Hotel is a halál és a szerelem körül bonyolódik. Ferrara visszafogott: nincsenek pazar gyilkosságfüzérek, nem patakzik a vér. Pedig patakozhatna: a nagyvállalatok (ezúttal a Maas és a Hosaka) irányítói könyörtelenek, cselekedeteiket a telhetetlen profitéhség és a még több hatalom iránti vágy mozgatja. Összecsapásuk tárgya Hiroshi, a milliárdokat érő japán genetikus. Ő DNS-kutatással és manipulálással foglalkozik… És a testi gyönyörök nagy kedvelője.
Fox (Christopher Walken), X (Willem Dafoe) és Madame Rose (Annabella Sciorra) az információ-kalózkodás nagymesterei. Céljuk Hiroshit a Maastól a Hosakához csábítani. Erről elmélkednek, amikor egy gyönyörű prostituált, Sandii (Asia Argento) személyében színre lép a végzet: ő csábítja majd el a zsenit.
A terv túl jól sikerül…
Megnyugodhatunk: még a 21. századra is maradt némi romantika. Holott Gibson nem romantikus. És Ferrara sem az. Viszont az érzelmek úgy hömpölyögnek, olyan erővel ütik szíven a nézőt, mint a Kék bársonyban. Merthogy a New Rose Hotel a nyolcvanas évek elején íródott, a mozgókép-adaptáció ‘98-as, a sztori pedig kétezer-valahányban játszódik, de a hangsúly ezúttal nem a jövő feltérképezése. Mintha egy antik melodrámát látnánk, csak a háttérelemek módosultak.
Tömény és fojtó minimalizmus.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4632 |
