Zsidai Péter
Nincs átok (curse), hanem kettőzött szellem-kísértés (a címben) – az ereszkedik Hill House-ra, rémület és flashek exponenciális örvényeként. Jaj nekünk, alvászavart, önkéntes csoport az ambiciózus doktor (ez nagyon jó, Liam Neeson a nyomorultak decens pszichiátere) tesztje alatt. Szabadíts meg a gonosztól hát bennünket, Nell, te gondoskodó, érzékeny, tündér-pipőke. Arcod, tekinteted elszánt, farmerbe bújsz, halvány kardigánba, a végső tettre készen. Szíved helyén, sorsod nem kerülöd meg, erkölcsi-spirituális rendet teremtesz magad körül, ha kell, a múlt vérét itatod, szűz életed adod évszázados halottaid üdvéért, úgy emelkedsz a mennyekbe. Ám addig kívánatosan sok viszontagság dől hőseinkre. Jan De Bont rendező, hátrahagyva holland újhullámos világlátását (Féktelenül 1-2., Twister), garantáltan a reszketés vermébe földel. A látvány ezúttal megfoszt józanságunktól. Térhajlítós, higany-elasztikus virtualitással, alakváltó szuperrealitással, teriomorfista terrorral bánt az organikus épület és még sokan mások. Oly fontosak ezek a praktikák – nem szólva a kompjuterizált hidraulikákról és a díszletesek odaadásáról -, ha kísértetház-miszticizmusban utazunk. A technika végre mind szebben megszállja a műfaj omladékait. Jól ismert, redukált terében valóban nem hagyatkozhatunk elbeszélői pozíciókra, szerény forgatókönyvvel is boldogulunk. Bármit odavethetünk prológusnak. Az igazi írói próba: mihamarabb az elhagyatott kastély láncai mögé telepítsük csapatunkat, kicsit bíbelődjünk a gonosz, sörényes nagybácsival. Kezdődhet a kivágós minta mentén a körkörös idegdarálás. Ilyen hűvös magvakat hoz nekünk az ősz. Remélhetjük-e, valóság és látomás végre elválik, s álmainkból riadó magunkat megszabadítja egy kedves teremtés simogatása?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4609 |
