Báron György
Gabriel Aghion vígjátéka olyan, akár egy gyönge anyósvicc. Azzal a csekély különbséggel, hogy az anyós itt nem házisárkány, ellenkezőleg: pazar szépasszony, párductestű, feketebőrű ifjú szeretővel. Meg is jegyzi róla gyermeke, hogy anyukáját – idézem – „King Kong dugja”. Négervicc az anyóstréfában, gusztus dolga... A történettel – pontosabban az alapötlettel – önmagában nem lenne baj: ifjú vőlegény az esküvőjén megpillantja szépasszony anyósát, az oltárnál sóvárgó szerelemre lobban iránta, aztán némi bonyodalmak után megkapja a mamit. Nem nagy ötlet, de nézhető film is kerekedhetne belőle, ha a rendező ízléssel, finoman – vagy ellenkezőleg: szenvedélyesen, vadul – dolgozná fel az anyósszerelem kényes témáját. Gabriel Aughion keze alatt azonban az ötletből nem kerekedik történet, csupán zavaros helyzetek sorozata, melyek külön-külön éppúgy bárgyúak és üresek, mint egybefűzve. Az esküvői buli vendégei, nők, férfiak, vegyesen, ki tudja, miért, csapatostul tűnnek fel a Ritz halljára emlékeztetően elegáns férfivécében, a piszoárból sramlizenekar támolyog elő, a násznép táncra perdül a csillogóra bevilágított budipalotában, seggrészegen bő vízzel locsolgatják egymást, közben sikongatnak. Máskor ugyane bagázs a Bahamákon bukkan fel – senki nem tudja, hogy kerültek oda -, aztán tenger, napfény, zene, a legócskább idegenforgalmi reklámok stílusában, képzelhetjük... A rendező nevét nagyvonalúan felejtsük hát el, s még gyorsabban az operatőrét, Romain Windingét, aki olyan zavarosan világítja be a jeleneteket, hogy a néző azt sem tudja, hol van. Ne jegyezzük meg Seigner kisasszony nevét sem, ki az ifjú nej szerepében hathatós cáfolata ama tévhitnek, hogy minden fiatal, csinos francia lány jó filmszínésznő. Ám nem feledhető a jobb sorsra érdemes Stéphane Audran, aki erős karakteralakítással próbálja menteni a menthetetlent. Az anyós szerepében a hajdan világszép Catherine Deneuve végkiárulja hervadó bájait, mélyen leszállított áron; a fakezű operatőr petyhüdten rondára fényképezi, hátsó közelikkel nagyítva föl a zsírosodó nyakat-vállat. Méltatlan, sőt romlott ez így, mintha e buta filmecske foltot ejtene valamin, amiről azt hittük, beszennyezhetetlen.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4604 |
