Zsidai Péter
Férfi és Nő. Csalfaság, halál által elhagyottak. Vissza lehet-e hozni a múltból a szépet, hogy rímeljen életünk a könnyek évei után? Őt, vissza?! Vagy reménytelen, a szív belészakadna, Őt nem pótolhatja új kedves? Kevin Costner – csiszolópapírral álomvitorlásokat kényeztető, fáradt tengeri bölény –, Robin Wright Penn – loknis, álmodozó zsurnaliszta, csupa mosoly – mégis csodásan találkozik. Üzenet érkezik a tengerész palackjából. Nem hinnénk, van még férfi, ki nem GSM-távirattal, elektronikus postával üzen elveszett boldogságáért. És akik szólnak, meghallgattatnak. Mintha újra kezdődne minden jó veled. Bár sérültek, megpróbálják feltölteni lelkük hűltnek hitt öntőformáit. Van mit tenni a másikért, érzékeik kisimításáért. Fiús-lányos zavar – legényesen rossz kávé versus először bugyiban előtte –, szenzibilitás, háborgó érzelmek egymás karjában. Mi lesz ebből? Kis hajójuk űzve, tépve, de együtt a fedélzeten. Szorítsunk értük, álljon oldalukra a jó reménység, teljék be nászuk, hogy bepólyázza hullámtöréseiket.
Mándoki László rendező nem kíméli a húrokat, mindet pengeti, sorolja a kapcsolatépítés örömeit, konfliktusait, lassított kockákkal nyomatékosít. Nagyon-nagyon magasra csapnak a tarajok, Kevin alig látszik makacskodásából. Kívánatosak a fotók a szivárványos partról, a piruló hasábokról, az öbölben ért gyapjútakarós ébredéséről. Eső mossa arcukról a szépet, sós eső, úgy veszekednek. De ki mondja meg, mikor lesz késő? Ki emel majd magához, ha zuhansz, ki figyel álmaidra? Ki vezet haza ma éjjel? Férfi és Nő, ár és apály. Bűneik talán megbocsáthatók, s előbújhatnak végre az emlékek útvesztőjéből. Van idő várni a jó hírekre.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4499 |
