Pápai Zsolt
Ben a félresikerült legénybúcsú után a keleti partról a nyugati felé készül, hogy örök hűséget esküdjön szíve választottjának. Az út kezdetén egy véletlen összehozza Sarah-val, a különös és titokzatos múltú vadóccal. Kaland kalandot követ, s ahogy közelít a zárlat, még a boldog vég is kérdésessé válik.
A hollywoodi filmipar egyik legnagyobb találmányát, amolyan romantikus vígjátékot látunk, road-movie-ba oltva. Bármily riasztóan hangozzék is ez, ne ítéljünk elsőre. A karrierjét reklámfilmek és videoclipek készítésével kezdő, s mind ez idáig egyetlen nagyjátékfilmet (Harriet, a kém) maga mögött tudó Bronwen Hughes rendezőnő és a Steven Soderbergh állandó operatőreként nevet szerző Elliot Davis megkíséreltek nem leragadni a sztenderdeknél, igyekeztek némi színt vinni a történetbe. Ami részint sikerült is, az eredmény – erős zenei anyag (Faithless, Finley Quaye, Gomez), sajátos vizuális megoldások, néhány frissebb geg a fáradtabb élcek mellett – igen hatásos. Igaz ez akkor is, ha a Mint a hurrikán meseszövését illetően nem túlzottan eredeti, az viszont mindenképpen erénye, hogy narrációjában többé-kevésbé kerüli a hasonló tematikájú mozik főbb buktatóit. Hiányzik, pontosabban: tompítottan van jelen az e műfajban úgyszólván kötelező kincstári optimizmus, s az is a film mellett szól, hogy nem fröcsög kinyilatkoztatásszerű igazságokat szerelemről, életről, halálról, azaz az élet úgynevezett nagy kérdéseiről, csupán a záróképekben hull némi permet a vászonról. Az opus az Álljon meg a nászmenet! vagy a Meglesni és megszeretni című filmekkel fémjelzett vonulat amazoknál valamivel eltaláltabb hangütésű, lendületesebb darabja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4498 |
