Turcsányi Sándor
Buli van! Dől a diétás üdítő (ez milyen szó, és mit jelent). Pepsi Cola – A név kötelez. Most az van, hogy véget ért a tavaszi szünet, visszatértek a csajok meg a pasik az isibe, de nemsokára itt az érettségibankett, Gizi felszedte Vágási Fredet a helyileg illetékes szappanoperából, oltári hülye a fazon. Mindegy, a Duna Film évek óta nagyon rosszul áll fordítókból, noha magam még nem a feliratozott kópiát láttam.
Szóval az éppen soros ilyen tini-tonikot vehetik magukhoz a rászorulók. Napjaink divatos műfaja a tinédzser horror, naná horror ez is, vér nélkül. (Mér', ha lehetett vér nélküli forradalom, akkor vagy puca.)
Amúgy egy Pygmalion-történet, rút kiskacsával, jégtörő hattyúval. Persze ilyesmivel a My Fair Lady óta az a legnagyobb gáz, hogy már azelején a kis Elisa Doolittle-ről kilométerekre ordít, hogy a végére akkora nagy Audrey Hepburn lesz belőle, hogy a fal adja a másikat, csak most béremelésért duzzogó sminkesek kicsit összemaszatolták a pofiját. De voltaképpen ez is teljesen lényegtelen. Nyilván minden évben muszáj legalább négy ilyen filmet készíteni, mert létezik valahol a világban egy gyengeelméjű kiskamaszok érdekeit védő, amúgy maffiamódszerekkel operáló szervezet, ami ragaszkodik hozzá, s ha lazítást tapasztal, lecsap. Nos, A csaj nem jár egyedül alkotói nyilván már a kikötő egyik sötét zugában, térdig friss betonban agyalták ki történetüket. Ám ez is mindegy.
Amit látunk, az érdektelenség maga. Márpedig aki azt mondja, hogy ma a fiatalok bármennyivel unalmasabbak lennének, mint a francia új hullám vagy mondjuk a Házibuli idején, az nem ivott még Pepsi Colát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4495 |
