Vidovszky György
A film egy aprócska fiúról szól, akinél már az is csoda volt, hogy életben maradt, hiszen alig volt több születésekor öt centinél. A megjelöltség természetesen küldetéstudattal párosult, Simon Birch-nek személyes kapcsolata van Istennel. Amikor Simon egy véletlen balesetben barátja, Joe gyönyörű édesanyját megöli, igazán szorosra fűződik kettejük viszonya. Egy feladatuk van: megtalálni Joe igazi apját.
A film hamisítatlanul amerikai sziruptömeg. S a legfelháborítóbb benne az, hogy Simon testi fogyatékossága hatásos fogás csak, álszent együttérzésre apellál a betévedt nézőnél. A film összemossa a testi tulajdonságot az Istenhittel, lelki óriássá növeli Simont, aki erkölcsileg mindenki fölé emelkedik kicsiségéből adódóan. Néhány ponton, mintha oldani kívánnák az alkotók az érzelgősséget, ezért bájosan csomagolt kedveskedő humort adagolnak a történetbe. De ez éppen a nagy igazságok és érzések kimondására készíti fel a nézőt. Vagyis ritmikailag kétségtelenül jól tagolt a film, érzelmileg pedig átlátszóan hazug. A legnagyobb kár talán a főszerepet játszó Jan Michael Smith-t éri, hiszen figurájában, egyéniségében ott rejlik az életszerű problémákkal való szembesülés kínja és öröme, de ebből a film semmit sem használ ki. A rendező sokkal inkább azzal foglalkozik, hogy tíz befejezéssel akár tízszer többet facsarjon ki e bosszantóan bárgyú történetéből és a zsebkendőkből. Még az első lezárás után kisebb csalódással távozhattam volna, így csak arra gondolhatok vigaszképpen, hogy talán mindenki ízlése szerint megtalálhatja a maga befejezését. Az utolsót mindenesetre már megbocsájthatatlannak tartom: Simon Birch egykori barátja húsz évvel később – akárcsak a film elején elindul Birch sírjától mély értelmű gondolatokkal és veretes érzelmekkel a fejében, hogy tudtunkra adja: őt megérintette kis barátja imént felvezetett élete. Jó neki!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4444 |
