Hungler Tímea
Filmünk műfaját tekintve filmdráma, nem az a bizonyos szociológiai látlelet, amelyben a hős elbukva a társadalmi igazságtalanságokkal szemben végül is a csatornában végzi, hanem a könnyes-szomorú magánszféra világa: harc a szeretetért, végső harc a betegség ellen.
Julia Roberts, a harmincas sztárfotós messze nem a Grimm-mesékből ismert gonosz mostoha; igazodva filmünk címéhez édes, akit a vér szerinti édes, Suzan Sarandon igyekszik megakadályozni abban, hogy elhódítsa a kaukázusi krétakör közepén tipródó csemetéit.
A műalkotás mértéktartóan korrekt, az eredmény: félédes; a nemi diszkrimináció elkerülése végett a tusakodás tárgya egy fiú, egy lány; a két főszereplő más-más korosztály hasonlóan vonzó képviselője; sőt, a drámai elem is a helyes arányok figyelembevételével adagolt: Suzan halálos beteg ugyan, de csak módjával haldoklik. Aktuálpolitikai felhangjait tekintve filmünk azonban mellőzi a mértéktartást: Bill Clinton, az impeachment végeredményét (tévesen) prognosztizálva már mint bukott elnök a párbeszédek tárgya, valamint bizottsági meghallgatására is történik némi eufemisztikus utalás Suzan gyermekeihez intézett igazmondással kapcsolatos nevelő szándékú megnyilatkozásában.
Ha az előbbiek tükrében visszatekintünk a történetre, minden világos: mozgóképben elbeszélt republikánus családmodellt láthattunk, mely racionalitását bizonyítandó még a hímnemű honpolgár két (!) törvényes frigyére is rábólint, megmutatva milyen a korrekt férfiúi magatartás a libertinus kicsapongással szemben. Mindezt a műfaji hatáselemek olyan professzionális arányérzékével, hogy mi tagadás még a cinikus kritikus szemébe is csal néhány (krokodil)könnyet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4441 |
