Ágfalvi Attila
Daniel, az egyszerű arab srác motoros pizzafutár volt, most azonban nagyobb lóerőre vált: megkapja régen várt taxiengedélyét, és hozzákezd szédítő száguldozásaihoz a napsütötte Marseille utcáin. Csakhogy a véletlen Émilient, az ügyefogyott zsarut teszi utasává, aki örömében, hogy túlélte a lendületes fuvart, alkut ajánl: Daniel megtarthatja a jogosítványát, ha segít neki kézrekeríteni a rendőrséget az idegösszeomlás szélére kergető német bankrabló-bandát. Ettől kezdve arab és francia egyre fokozódó barátságban üldözik a káposztafejűeket, egészen a boldog (és igen ötletes) végkifejletig.
A film szívmelengető őszinteséggel idézi azt a korszakot, amikor a komédiák még nem szóltak egyáltalán semmiről. További archaikus vonása, hogy szemérmetlenül halmozza a valószerűtlenségeket, ráadásul ezt roppant mulatságosan teszi. Hihetetlen gazdaságossággal kerül mindent, ami nem a (többnyire) kifogástalanul jó poénokat szolgálja, még a szerelmi szál (amiből Danielnek és Émiliennek is jut egy-egy) is példásan hanyagolódik. (Ezt legfeljebb azért lehet sajnálni, mert így egy igen mutatós hölgy lesz epizódszerepre kárhoztatva.)
Általában véve Besson lendületes forgatókönyve, a marseille-i kulőr lokál, az akrobatikusan kivitelezett és fényképezett utcai száguldozások, valamint a ripityára tört autók örvendetesen nagy száma emeli az átlag fölé ezt a kiválóan eljátszott, tempós komédiát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4437 |
