Tamás Amaryllis
Rend, szervezettség, fegyelem, még a legjelentéktelenebb részletekben is. A kantoni filozófus, harcművész, filmszínész, a néhai Bruce Lee valaha a hollywoodi filmstúdiók óraműpontosságát szerette volna producerként megvalósítani. A Harag ökle anyagi sikere után hozzá is kezdett az amerikai módszerek átültetéséhez az „amatőr” hongkongi filmgyártásba, hogy bebizonyíthassa képességeinek, határtalanságát. A harci művészetekben általa kreált virtuóz technikai megoldásoknak se szeri, se száma. A fáma szerint azonban – testet, lelket, szellemet igénybe vevő – titkos, jeet kune do harcművészete sem védte meg az – amerikaihoz és a szicíliaihoz hasonlóan rendkívüli befolyással bíró – hongkongi maffia alantasságától; halálához az ópiummaffiának volt köze. A rendőrsztori folytatódik profizmusa okán akár a Bruce Lee megálmodta követelményeknek is megfelel. A főszereplő Jackie Chan ugyanúgy kantoni filmszínész és ámulatba ejtő, univerzális technikákat elsajátított harcművész, ugyanaz a természetesség és hatékonyság jellemzi, mint megdicsőült elődjét. Az ifjú nyomozó, Chan, az apró sziget mára 5,5 millió lakosát képviselve magányos harcát vívja a könyörtelen hongkongi maffia, a korrupt és közönyös rendőrség ellen, – bámulatos naivitással, hatalmas életenergiával, legyőzhetetlen hősként. Úgy tűnik, ebben a harcban már nincsenek szabályok. A legfőbb törvény diadalmaskodik: az örök világ törvénye. Ez a taoista filozófia szerint annyit jelent: a „lágyság” és a „lazaság” képes lehet akár a „legkeményebbet” eltörni. Chan nyomozó is csak ebben bízhat.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 56. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4390 |