Schubert Gusztáv
A Terminátorban szörnyszerepre kárhoztatott Arnold Schwarzenegger ez alkalommal végre lényének jóságos oldalával fordulhatott nézői felé. Igazán disznóság a kritikusi fanyalgás, amikor pedig A ragadozóban a kemény pillanatok mellett „a mély emberi érzések is jelen vannak” (így az izomkirály), csakhát ebben a rémes történetben ez a vérnősző jóság borzaszt el leginkább. Mert hiszen éppen az a rettenetes bennünk, hogy a zord külső alatt is érző szív dobog. Történelmünk vérkataraktáin tiszta lelkiismerettel evezünk át, mióta világ a világ. A gyilkosok kisfiús mosollyal bámulnak a kamerába, a katonák, míg nem ölnek, ölelnek. A szűkszavú Dutch őrnagy Vietnamban edződött szuperkommandósai is derék legények, ebben a csapatban aztán nincs elidegenedés; egy mindenkiért, mindenki egyért. Hogy az imént mészároltak halomra (valahol odalenn Amazóniában) egy őserdei gerillatábort? De hisz az „jó mulatság, férfimunka volt”. Hát éppen ez az. Mert a csillagok közül idevetődött Predátornak ugyanilyen jó mulatság szuperkommandósokra vadászni. A rendezőnek természetesen eszébe sem jut, hogy a trófeáit dédelgető szörnyetegben mély érzésű martalócai ikertestvérét lássa. A kommersz rémségek kicsiny boltjában mitől sem félnek jobban, mint hogy valódi ijedelmet okozzanak a vásárlónak. A ragadozó marad aminek indult: G. I. Joe-reklámnak, a férfias vérontás glancos katalógusának.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4389 |
