Ardai Zoltán
Ha volna western-Ótestamentum, annak Billy, a Kölyök története az egyik legjelentősebb kánoni könyvét alkotná: nincs mit akadékoskodnunk azon, hogy a Billy-legenda amerikai megfilmesítéseinek száma örökösen gyarapszik. A Christopher Cain-rendezte friss változatnak pedig éppenséggel örvendhetünk: amennyire az elmúlt húsz év hazai westernszolgáltatásai alapján megítélhető, a téma feldolgozásai közül ez a legjobb. Különlegessége, amely a műfaj jellegzetesen hagyományos hangvételű, illetve célzatosan újító szellemű darabjaitól egyaránt megkülönbözteti, hogy – szokatlanul sokrétű – szintézis-western. A Vadnyugat fiai mindenekelőtt szociállélektani szemléletű és értékű film, amelyben ugyanakkor minden meghitten ismerős western-tónus jelen van, a korai Amerika érzelgős-oktató apológiájától az ábrándölő „mocskos natúráig” és egyes spagetti-westernek parodikus kedélyéig. A végső hatás olyféle illúzió, mintha nem is Cain összegezne, hanem annak idején Hawks, Peckinpah, Leone metszettek volna szét valamit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4374 |
