Fáber András
A huszadik század annyiban emlékeztet a tizennyolcadikra, hogy mindkettő racionális utópiák jegyében telt el, s mindkettő a racionális utópiák csődjének jegyében ér(t) véget. A „jó vadember” ugyanolyan bizarr és irracionális kalandok áldozatává válik egy nem neki teremtett világban, mint – esetünkben – a jólfésült amerikai kispolgár, akinek életét egy váratlan esemény fenekestül felforgatja.
A rutinos Jonathan Demme igazi „crazy” filmet rendezett, amelyből talán csak az a leheletnyi ezoterikus borzongás hiányzik, amely a műfaj egyik legjelesebb mintadarabját, a Scorsese rendezte Lidérces órákat messze az effajta filmek átlaga fölé emelte.
A cselekményhez szükségeltetik legelőbb is egy derék, elvágólagosán becsületes állampolgár, aki elkövet valami apró tragikai vétséget (egy váratlan szélroham kikapja kezéből a bankjegyet, amellyel taxiköltségét akarná kifizetni, mint a Lidérces órák hőse, vagy fizetés nélkül akar meglógni egy bisztróból, mint a Valami vadság Charlie-ja; jellegzetes módon mindkettő egy szerelmi kaland reményében kezd el „helytelenkedni”. Ettől fogva a saját közegén kívül került főszereplővel – csaknem a görög sorstragédiák kikerülhetetlenségével – egyre szörnyűbb és egyre értelmetlenebb dolgok történnek, mígnem a kaland, ugyanolyan váratlan fordulattal, mint ahogyan kezdődött, szerencsés véget ér, s hősünk egy keserédes tanulsággal gazdagabban folytatja korábbi életét, amely már mégsem a régi: barátunk felnőttebb lett, a szokatlan megpróbáltatásokban megállta a helyét, megedződött.
Voltaképpen a WASP, a YUPPIE szemlélet nagyon ravasz, nagyon áttételes felmagasztalásának is beillik, de ha akarom, annak visszáját is felfedezhetem benne. Kényes gyomrúak is fogyaszthatják.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4354 |
