Tamás Amaryllis
Akár a nyolcvanas évek elején Kaliforniából elinduló New Age (Új Korszak) szellemi mozgalom termékének is gondolhatnánk a hol keleti filozófiát, hol régi kultúrák ránkmaradt mítoszait, a Titkos Tudást megidéző filmet. Szellemi, lel-
Az aranyfiú (fent) Valami vadság (lent) ki degradációval öntelten kérkedő, hitetlenkedő korunkban – melyet a régiek Kali-korszaknak jövendöltek – különös perspektívából vet fel ősi és elfeledett, ám az atomidőtől a galaxisi-időkig örökérvényű kérdéseket. – Vajon előre haladunk-e, miközben előre masírozunk? – Biztos-e, hogy fejlettebbek vagyunk némely előző földi civilizációnál? – Nem vagyunk-e barbárabbak letűnt korok embereinél?
A filmmesében a tibeti Aranyfiú – az istenember inkarnációja (akit a gyermek J. L. Reate alakít, testi-lelki eleganciával) és az amerikai „social worker” – az eltűnt fiatalok felkutatásával foglalkozó Chandler Jarrell – összefonódó sorsa a fejlett civilizációk és primitív törzsek napjainkban is egyidejű létezését regéli. Az Aranyfiú nemcsak azokat az ősi ismereteket birtokolja, amelyeket mi nemrég szereztünk meg, hanem azt a természetfölötti erőt is, amellyel mi már nem rendelkezünk. De ha egy olcsónak, hétköznapinak tűnő történet képes a lét feletti elmélkedésre indítani közép-európai ritmusban és racionálisan ketyegő szívünket és elménket, talán lehetünk még a makrokozmosz gyermekei.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4353 |
