Kassák Lajos
– RÉSZLET -
A K. U. T. fiataljai Trauner Sándor, Schubert Ernő, Kepes György, Korniss Dezső, Hegedűs Béla, Vajda Lajos, hat egészen fiatal ember, de ez a fiatalság csak életéveik számára vonatkozik, művészetükben túl vannak a zöld ifjak dadogásain, lefokozott színeikből; leegyszerűsített, kiegyensúlyozott formáikból mély emberi líra szól a képzőművészet formanyelvét megértő szemlélőhöz. Ez a csoport az úgynevezett háborús generációhoz tartozik s az ő fellépésük bizonyítja először, – hogy ez a generáció nem kallódott el teljesen a nagy történelmi eseményekben. Íme, a húsz-huszonnégyévesek destruktív, minden magasabb rendű törekvést lefitymáló, könnyű gesztusú és cinikus mosolyú kamaszok közül hatan, akik fölött nem múltak el élménytelenül az esztendők. Mint kritikusok állnak szemben az eseményekkel s teremtő erejük átviszi és megrögzíti képeikben tragikusan komoly emberi bensőségüket, alkotásaik még nem kiforrott, lezárt eredmények, de amit adnak, azt önmagukból merítik, adekvát formába tudják zárni és nem úsznak könnyű papírladikként egyetlen előttük járt izmusnak sem. Azaz, ahol szemmelláthatóan kiütköznek belőlük az izmusok formulái, ott a laikus számára is elárulják gyöngeségüket, s ezzel a gyöngeségükkel ők maguk is tisztában vannak és nem hivalkodnak vele, mint a modernség ismérvével.
Hatuk közül Vajda Lajos áll legközelebb az iskolai modernséghez s Trauner Sándor lépett el legmesszebb a részleteket hangsúlyozó izmusoktól, tányéros, fotós formakompozíciójával már majdnem teljességében ki tudja fejezni önmagát. Milyen érdekes, hogy semmi feltűnő, semmi extravagancia nincs ezen a képen, szerényen elbújik a kiállítás impresszionista színegyvelegében s mégis, aki észreveszi, arra mély, majdnem megdöbbentő hatást gyakorol. Formáiban puritán és ésszerűen egyszerű architektusa, színeiben a mély barnák variálása. Az impresszionisták előtt monoton egyhangúság ez, de lényegében abszolút festőiség, lírai kiélvezése egyazon szín ezer árnyalatskálájának. Ez a komor tónus nagyon megbecsülendő kifejeződése Trauner tragikus életlátásának, amit csak formáinak szigorú zártsága és szigorú összeépítettsége emel túl a pesszimista reménytelenségen. Nem pesszimista festészet az övé, hanem majdnem túlzottan kritikai látásának objektiválása színben és formában. Ez a lefogottság és komorság felé hajlás csak egy energiákkal és elhatározásokkal telített fiatalemberből fakadhat föl. Egy nehéz sorsú és messzire induló élet jelzőtáblái ezek a képek. Ha Trauner túljut fiatalságának krízisén, színei valószínűleg fölengednek, formái mozgalmasabbak lesznek és reménytkeltőbben mutatkozik meg világlátásának teremtő optimizmusa...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 32-33. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=435 |
