Zachar Balázs
Nagykereskedelem, kis piac. A magyar közszolgálati és haszontelevíziók között ádáz verseny várható.
Tavaly óta duális a televíziós rendszer Magyarországon. Az oly régen áhított változásnak sajátos módon a legkézzelfoghatóbb jele a legtöbbek számára az volt, hogy eltűnt lakásukból a Magyar Televízió 2-es programja. A hiányérzetet az sem szüntette meg, hogy helyette két új csatornát kaptak cserébe. A nézők szokásai ugyanis a jelek szerint csak nagyon lassan változnak. Nem is igazolódott be a köztévé vezetőinek félelme, miszerint az új rendszer első heteiben drasztikus nézővesztést kell elszenvednie az eddigi monopolhelyzetét élvező állami médiumnak. Földcsuszamlás nem történt, ellenben az új televíziók fokozatosan egyre nagyobb arányban részesednek az össznézettségből.
A startpisztoly eldördülését követő néhány hétben az MTM-SBS társaság által működtetett tv2 tudta leginkább megközelíteni az MTV 1-et, a nap egyes időszakaiban pedig meg is előzte. Az Európában népszerű RTL család újszülött magyar tagja némi meglepetésre meglehetősen alacsony adatokat tudott produkálni az első hetekben, amihez azonban hozzá kell tenni, hogy három héttel később szállt be a nézőkért folytatott versenybe. A tévépályázaton vesztes Central European Media Enterprises némi gondolkodás után a TV3-at választotta az eredetinél jóval szerényebb magyarországi terveinek megvalósítására. Noha a TV3 körülbelül csak harmadannyi nézőhöz jut el, mint két vetélytársa (és ez alapján a Szív TV és az MSat táborába kellene sorolni), a naponta sugárzott sikerfilmek és hírműsora révén mégis számottevő szereplője lett a televíziós piacnak.
Nem kell túlságosan nagy televíziózási tapasztalat annak megállapításához, hogy hosszú éveken át a filmsorozatok, vagyis a szappanoperák hozták a legnagyobb és – főleg hosszútávon – a legstabilabb nézettségi mutatókat a Magyar Televíziónak. A Dallas hét éven át vonzotta a nézőket a képernyő elé, az első magyar teleregény, a Szomszédok pedig ma is rendszeres élvonalbeli szereplője a nézettségi toplistáknak. A helyzet azonban most változni látszik. Az új csatornák megjelenésével ugyanis, ha valamiből, hát sorozatokból árudömping van. A csatornánkénti öt-hat szappanopera hétköznaponként teljesen megszokottá vált. No persze nemcsak azért, mert jó időkitöltő, de a pályázatban meghatározott kvótákat tekintve is jól jön egy-egy epizód Hegyi doktor, Marienhof, Zsaruzsenik vagy Csupa-csupa élet. Ez utóbbiak ugyanis német szappanoperák, amelyek több száz epizódja hosszú időre elegendő muníciót ad az európai gyártású műsorok arányára vonatkozó kötelezettségek teljesítéséhez. A nézettségi csúcsokat azonban feltehetőleg nem ezekkel fogják elérni az új médiapiaci résztvevők. Kétséges ugyanis, hogy ha a nap ugyanazon szakában minden csatornán ugyanolyan típusú műsorok mennek, elérhet-e bármelyikük is magas százalékokat. Feltehetőleg nem. Márpedig olyan szavaknak, mint a share, a reach és a rating (a nézettség kimutatására szolgáló számítási módszerek) október óta húsbavágó jelentésük van. Ma ugyanis már nemcsak érdekesség, tévékritikusok és esztéták számára témát adó kuriózum egy-egy toplista vagy grafikon, hanem naponta sok millió forint hirdetési bevétel helyét meghatározó adatsor. A szappanopera persze csak egy a sok nézővonzó műsor közül. Baló György, aTV3 vezetője szerint egy tévécsatorna számára a legnagyobb közönséget a híradón kívül továbbra is az egész estés játékfilmek hozzák. Az emberek nagy része még ma is azért ül le esténként a televízió elé, hogy megnézzen egy jó filmet. A TV3 ebben mindenképpen méltó versenytársa a másik két televíziónak (naponta egy mozisiker szerepel a programjában), de még így is nehéz dolga van. Kasszasikerekben ugyanis a tv2 és az RTL Klub sem szűkölködik, s az RTL Klub vezérigazgatója, Jean-Charles de Keyser a Warner Brosszal nemrégiben megkötött szerződés alapján erre az évre még több filmet ígér. Már ma is gyakran előfordul azonban, hogy egy-egy hétvégén a néző akár négy „nagy durranás” közül is választhat, ha tud. Ha a négyből csak három érdekli, és egyet megnéz, egy másikat pedig videóra vesz, a harmadikról így is lemarad. A videotékák máris megérezték a szokatlan bőséget, polcaikon ott porosodnak a fél évnél régebbi alkotások, s a premierfilmek iránt is legfeljebb négy-öt hétig van igazán kereslet. Pintér Dezső, a tv2 elnöke elismeri, hogy a filmek kiválasztásánál a várható nézettségé a meghatározó szerep (egy kereskedelmi televíziónak ezt igazán nem lehet a szemére vetni), a tv2 által vállalt szerep és a pályázatban elfogadott kötelezettségek miatt sem áll szándékukban azonban száműzni programjukból a kisebb közönséget vonzó, de magas művészi színvonalú alkotásokat. Annál is inkább, mert vállalták a nemzeti filmgyártás támogatását.
A tv2 indulását kísérő kampány üzenete és a PR-interjúk tartalma folyamatosan azt sugallta, hogy a csatornának küldetése van, amely nem csupán a televíziós ágazatban megszerezhető minél nagyobb profit elérését jelenti. Sokkal inkább az „emberközpontú, európai, jókedvű” tévé imázsa, a „család és a vidék televíziójának” üzenete volt domináns. A derű azonban Pintér szerint a tv2-nél nem egy „kereskedelmi hullahopp hangulat, nem egy erőltetett jókedv”. Kétségtelen, a néző hamar észreveszi, ha valami természetellenes. Mindezek mellett a tv2, ha nem is erre építette kampányát, de mindenképpen ügyesen használta ki, hogy az ország tekintélyes részén ő léphetett az „égbe költözött” MTV 2 helyére. Márpedig a megszokás nagy úr. A néző ugyan nyilvánvalóan észrevette, hogy új televíziót lát, de ebben az újban is benne van sok minden, amit a régiből megszokott (vallási és kisebbségi műsor, színházi közvetítés, stb.), az arányok persze mások, és kétségtelenül más a hangnem is.
Hogyan fogadták a nézők az új csatornákat? Az indulás utáni egy-másfél hónap adataiból ugyan még kockázatos volna messzemenő következtetéseket levonni, az azonban látható, hogy az MTV 1 vezető szerepét hosszú és kemény munka lesz megtörni. A jelek szerint a köztévé előnyének lefaragásában a tv2 jár az élen. Ebben ugyan olyan eszközök is rendelkezésére állnak, mint a legnézettebb korábbi MTV 1-kvíz, a Szerencsekerék licence-joga, de ígéretesen kezdett az MTV Híradó első versenytársa, a Tények is. November végén már mindössze öt százalékkal volt lemaradva a Híradótól, egyes napokon pedig a Szerencsekereket is megelőzte. Az RTL Klub némileg lemaradva áll a harmadik helyen. A grafikonok tanulmányozásából azonban kiderül az is, hogy amíg az MTV 1-nek és a tv2-nek meglehetősen nagy amplitúdóval hullámzik a nézettsége (a nap egyes részeiben felszökik, aztán visszaesik), addig az RTL Klub vonala alacsonyabban ugyan, de nagy ingadozások nélkül húzódik. Ez pedig viszonylag stabil, megbízható közönségre utal. Jean-Charles de Keyser egyébként azt hangsúlyozza, hogy csupán a nap és a közönség egészére nézve állnak a harmadik helyen. „Sokkal fontosabb, hogy az egyes megcélzott rétegek körében népszerűek vagyunk, különösen a fiatal korosztály és a gyerekek között. Nem azzal a céllal kezdtük a televíziózást, hogy két hét alatt mindenkit megelőzzünk.” Hozzáteszi, szerinte két év múlva nyerő pozícióban lesznek. Addig is pedig lassan, de folyamatosan növekszik a nézőtáboruk, mint ahogy ez a Híradó esetében megfigyelhető. Az RTL Klub vezetője jellemzőnek tartja, hogy Híradójuk nézőinek jelentős részét a fiatalabb korosztály teszi ki. Teljesen normális dolog, mondta, hogy az idősebb generáció megmaradt a Magyar Televízió Híradójánál, a fiatalok viszont igénylik a választás lehetőségét, ők kíváncsiak az újra.
Baló György is az MTV által negyven év alatt kialakított szokásoknak tulajdonítja a lassú átalakulást. „Számítottunk rá, hogy nem fogjuk szétfeszíteni a grafikonokat, annál is inkább, mert ma is az állami televízió a legszilárdabb szikla.” Ezért nem tartja véletlennek, hogy rajuk kívül egyik kereskedelmi televízió sem vállalta a fél nyolcas híradókezdést, hanem taktikai megfontolásokból jobbnak látták elkerülni az igazi megmérettetést.
Az egyetlen hírműsorhoz szokott nézőnek nem kevés fejfájást okozhat a duális médiarendszer első néhány hónapja. A mindenre kíváncsi tévéző, ha nem akar azzal az érzéssel nyugovóra térni, hogy valamiről lemaradt, állandóan nyomogatni kénytelen a távirányító gombját és ide-oda cikázni hét órától a Tények és az RTL Híradó, fél nyolctól pedig a Hír3 és az MTV 1 Híradója között. Előbb-utóbb persze lecövekel valamelyiknél, s hogy melyik mellett dönt, abban nagy szerepe van annak, hogy a hírműsorok milyen képet igyekeznek magukról kialakítani. Egyet biztosan kijelenthetünk: mindhárom új hírműsor megpróbálta hamar tudtára adni a közönségnek, hogy most valami egészen mást lát, mint amit eddig híradó címén megszokott. Ha egyetlen mondattal kellene jellemezni az új műsorokat, leghelyesebb magukat a főszerkesztőket idézni. Bernát György: „A Tények az emberek mindennapi problémáiból indul ki, és vállalja a bulvár stílus pozitív elemeit.” Krecz Tibor: „Az RTL Klub híradójának célja fél órában minél több információt eljuttatni a nézőkhöz.” Elek János: „A Hír3 komolyabb szeretne lenni, mint a másik két kereskedelmi adó hírműsora, és közvetlenebb hangú, mint az MTV Híradója.”
A Tények és a Napló kezdeti témaválasztásai (különösen a torzszülött, kifordult testű borjúk bemutatása) után sokan azt hihették, sikerült a nézőket kellően elriasztani. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy az aggodalom alaptalan volt, sőt Bernát György, a tv2 hírosztályának vezetője közölte, a mérések szerint az inkriminált riport alatt a nézők egyáltalán nem kapcsoltak át más csatornára. Hozzátette azonban, hogy azóta igyekeznek kíméletesek lenni a közönséghez, a csecsemőgyilkos anyákról szóló riportjukban például már csak távoli képeket mutattak az áldozatokról. A bírálók ugyan demagógnak és hatásvadásznak is nevezhetik, hogy a NATO-vita kellős közepén a gabona árának emelkedésével kezdték a Tényeket, Bernát szerint azonban a döntő szempont egy hír kiválasztásánál az, hogy az mennyire érinti a hétköznapi embert. Estéről estére bombasztikus hírek szállítása nem könnyű feladat, s a hajsza néha visszaüt a szerkesztőkre. A főszerkesztő a legnagyobb bakinak ma is azt a hírt tartja, amely előtt a műsorvezető közölte, egy vándorcirkusz oroszlánja leharapta idomárjának a karját, majd a tudósítás után helyesbítenie kellett, miszerint az oroszlán nem az idomárjának, hanem egy látogatónak, és nem le-, hanem csak megharapta a kezét. A tudósítás az adás kezdete előtti percekben érkezett, és az azt felvezető mondatok valóságát már nem volt ideje a műsorvezetőnek ellenőrizni, magyarázta a hiba okát Bernát György. Az új hírműsorok közül egyébként egyedül a Tények választotta a két műsorvezetős megoldást, s ezt a hírosztály vezetője azzal indokolta, hogy bizonyos híreket jobban „el tud adni” egy nő, mint egy férfi, vagy éppen fordítva. Nem vált be viszont a két speaker közötti kötetlen beszélgetés Amerikából ismert modellje. A visszajelzések azt igazolták, hogy a dolog láthatóan nem természetes, inkább erőltetett, és a műsorvezetők sem mindig „vették egymás üzenetét”. Bernát szerint tudomásul kell venni, hogy a híradó műsorvezetőjére Magyarországon még mindig inkább hivatalos személyként tekintenek a nézők, mint családtagra.
Az RTL Klub Híradója egyelőre a Tények mögött áll, de a főszerkesztő fontosnak tartja, hogy a vetélytársakkal ellentétben nekik sosincs kevesebb nézőjük a műsor végén, mint az elején. Vagyis akik elkezdik nézni a Híradót, rendszerint ott is maradnak. Krecz Tibor és a Híradó alkotógárdája két vezérelv mentén irányítja a műsort: a néző számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy nem csupán a fővárosban történteknek van esélyük arra, hogy képernyőre kerüljenek, hanem a vidék is ugyanolyan fontos, másrészt pedig félóra alatt lehetőleg minél teljesebb összefoglalóját kívánják adni 24 óra történéseinek. Krecz elismeri, hogy létezik egy terhelhetőségi határ, mégis jobb megoldásnak tartja, ha egy műsor húsz-huszonöt hírből áll, mint azt, ha csupán nyolc-tíz részletesebb tudósításból. Többek között ennek is köszönhető az RTL Híradó feszes ritmusa, amelybe az sem fér bele, hogy a riportok alkotóinak a nevét kiírják (kivéve az úgynevezett stand-up tudósításokat, amelyekben a riporter is látható), a főszerkesztő szerint ugyanis nem ez a legfontosabb információ, amire a néző kíváncsi. A csatorna nagy előnye, hogy a tizenhat országban dolgozó valamennyi RTL-tudósító riportját felhasználhatják, ezen kívül pedig kialakították saját vidéki és határon túli tudósítói hálózatukat is.
A Hír3 csapatát rövid idő alatt kellett megszervezni, amelynek jó része fiatal, kezdő újságíró. A látható gyermekbetegségek ellenére a Hír3-at Baló György a különböző csatornákon fellelhető műsorok közül a legtartalmasabb félórának tartja. A főszerkesztő Elek János szerint a híradó szolgáltatás, amelyben minden szónak és minden képnek funkciója van. Ebben az értelemben náluk az operatőr is egyenrangú alkotó, ha tetszik, riporter, aki a képekkel mesél. A szolgáltatás pedig azt jelenti, hogy a nézőnek segíteni kell eligazodni a hírek és információk között. Az Időjóssal vitathatatlanul sajátos elemet nyert a Hír3, és nálunk eddig még nem próbált műfajt hozott a televíziózásba, amely tipikusan két szélsőséges reakciót vált ki a nézőkből. Vagy nevetnek rajta (ez a célja), vagy utálják. Elek mindenesetre nem tagadja, ha valaki azért nézi végig a Hír3-at, hogy megnézze, mit talált ki aznap estére az Időjós, az ötlet már elérte a célját.
A TV3 a hírműsorán kívül egyelőre kevés saját műsort ad (a régiek közül a Cinema és a Cream 21 maradt meg), Baló azonban jelezte, bővíteni akarják ezek körét. Egy-egy műsor gyártásába belevágni azonban felelősségteljes és kockázatos döntés, nehezen lehet ugyanis megbecsülni, mire lesz igazán nézői igény. Hosszú távon azonban természetesen elengedhetetlenek a csatornához kötődő műsorok és arcok. Új arcokkal, vagy ha úgy tetszik, kezdőkkel vágott neki a versenynek az RTL Klub, a tv2 viszont nagyrészt már ismert személyekre alapozta műsorait. Az RTL vezetője nem osztja azt a véleményt, hogy műsorvezetőiken túlságosan látszana a gyakorlatlanság. Keyser szerint egyébként a sztárokat nem az ország közönsége, hanem a tévécsatorna teremti meg. Egy sikeres személyiség nem lehet sztár minden csatornán, és főleg nem a közönség egésze körében. Az RTL Klub programjából egyelőre hiányoznak azok a műsorok, amelyek az RTL család többi csatornáján igen népszerűek, például a talkshow-k és a nyomozó jellegű, tényfeltáró riportműsorok. Keyser azt ígéri, ezeket a hiányokat hamarosan eltüntetik, például egy olyan talkshow-val, amelyben egy hattagú női és egy férfi csapat fog vitatkozni egymással valamilyen témáról, ismert személyiségek, sztárok jelenlétében. Míg a tv2 reggeli műsorából kezdettől fogva száműzte a politikát, addig az RTL Klub az indulása utáni egy hónapban meglehetősen megterhelte a nézőket kora reggeli politikai interjúival. Decembertől azonban a műsorvezetők kivételével változtattak a stábon és a műsor profilján.
Az új televíziók irodáiba minden nap érkeznek a különböző nézettségi adatsorok, amelyeken percről-percre követhető, miként alakult egy-egy műsor népszerűsége (amely a reklámozókért folytatott versenyben egyenlő a nézettséggel). A táblázatokból a szerkesztők és igazgatók feszült figyelemmel olvassák ki, a műsor egyes pillanataiban hányan kapcsoltak át másik csatornára. A játszma tehát látszólag immár nálunk is ugyanolyan szabályok szerint zajlik, mint a jóval tapasztaltabb nyugat-európai kereskedelmi televízióknál. A cél is hasonló: minél nagyobb profit elérése. Vagy inkább a talpon maradás? Sokak szerint nem kell túl hosszú ideig várni, és az egyik versenyző kénytelen lesz bedobni a törölközőt, mivel a piac túl kicsi ennyi szereplőnek. Addig is azonban küzdenek, és igyekeznek mindehhez „jó képet vágni”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1998/01 20-23. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4340 |
