Tamás Amaryllis
A rádiós éjszakai talkshow-t vezető, ambiciózus Barry Champlain önmagával és a világgal folytatott küzdelme szánalmas és megrendítő kamikazeakció. Nem emberre szabott szituáció sem a rádióstúdió korszerű börtöne, sem azok a megoldhatatlan lélektani, szexuállélektani helyzetek, melyeket a fasizálódó nacionalizmus „haditudósítójaként” kell naponta átszűrnie magán. Morálisan eltévedt generációk történelmi tudatzavarát tisztázni éjszakai csevegésekben, – úgy, hogy e spontán beszélgetések az önmagával való szembenézés dokumentumai is legyenek; – megküzdeni a szeretetlenséggel és a gyűlölettel; megbirkózni a közösségi hisztéria deformált megnyilvánulásaival; egyszóval szakadatlanul „helyzetben lenni” csak ahhoz a „végkövetkeztetéshez vezetheti: itt mindenki bűnös és áldozat, egyszerre hazudik és mond igazat. A konzumtermékek rabjaként – egy érzelmileg már át nem élt világban – a figyelem kikényszerítésének igénye az, ami megmaradt. Mert ez vezet el az éjszaka felemelt telefonkagylókhoz, a showmanség torz színjátékához, a „design-Messiás” hamis szerepéhez. És a film végén eldördülő fegyverhez is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4333 |
