Schubert Gusztáv
Ha elhülyülésünk ilyen ütemben folytatódik, öt-tíz éven belül gépesíthető lesz az irodalomtanítás. Nem okoz majd gondot többé a poétika érettségi: attól kezdve nem kell hozzá tekervényes lélek, csak jó segg, semmi más. A tanulók zsebkalkulátorral mérhetik majd a Szózat feszültségingadozásait, az egy versszakra eső léterősség mértékét. És természetesen a tanárok is; vitának, kételynek magánvéleménynek azontúl többé nincs helye. Peter Weir filmje a hülyeség hőskorában játszódik, amikor Dr. Pritchett (a költött név helyébe ki-ki behelyettesítheti azt az irodalomtudort, aki egy életre elvette kedvét az olvasástól) először ábrázolta koordinátarendszeren A szentivánéji álmot. Ama képlékeny előidőkben szerencsére még akadtak olyan megátalkodott angoltanárok, akik mint a filmbeli Keating „kapitány” nem érezvén a módszer üdvözítővoltát, diákjaikkal szemétkosárba dobatták Pritchett doktor értekezését. Mondván, ha valaki ezen a bevezetésen át lép be az angolszász költészetbe, egy életre fölhagyhat a reménnyel, hogy szót érthet a „holt költőkkel”. Akikre pedig a szenvedélyes, romantikus, kalandvágyó ifjúságnak nagyon is érdemes volna odafigyelni, mert hiszen Donne, Blake, Whitman költészete nem poros nemzeti ereklye, hanem „jó kaland”, tömény érzékiség. A „holt költők” élnek. És – amíg a vermonti kollégium jólnevelt diákjait szertelen angoltanáruk vissza nem vadítja a szabadságba és az életörömbe – csak ők élnek. Mert az ember: versíró állat. Nem arra született, hogy süketen és vakon, „csüggedt elkeseredésben” élje le az életét, és végül lemming módjára vesse magát az örök éjszakába. Amit a „holt költők” suttognak fülünkbe, az persze nem új, – a fegyelem és szorgalom keresztény-protestáns tradíciójánál is ősibb, pogány hagyomány – de a középszer zsarnoksága idején életbevágóan fontos emlékezetben tartani. A költészet bűvös hatalmának fölidézése még akkor is fölöttébb méltánylandó tett, ha maga a rendezés híján van annak a puvoárnak, amelyért lelkesül. Mondhatnánk: tanárosan korrekt munka. Ha nem épp az imént tanultuk volna meg – hála a most is hiteles Robin Williamsnek (Nicholson és De Niro mellett jószerivel ő az egyetlen Hollywood férfiszínészei között, akit nemcsak a smink meg az izomragasztó tart össze) – hogy az igazi tanár több pedáns ismeretterjesztőnél, túlnő a tanterveken: az írástudó, világteremtő istenek kísérője, megszállott sámán és vidám faun. A költők prófétája.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4327 |
