Bikácsy Gergely
Inkább történelmi tudásunkat bővíti, mintsem a művészi újdonság erejével hat ez a szelíd és értelmes film. Arról kezdhetünk töprengeni, miközben lassúdadon hömpölyög a történet, hogy mi is a kommunista hatalom tartósságának titka. A ráismerés sajátos „örömével” bólinthatunk, hogy Prágától Sanghajig mennyire azonos módon lüktet és forog ennek az utópiának a gépezete: széttörni talán a gyakorlatát, „gépezetét” lehet csak, eszméinek utópista magvát soha. Aki ilyen felismerésekre vágyik, és átélhetően szeretné megismerni a kínai kulturális forradalom mindennapjait, jólteszi, ha megnézi a Hibiszkuszházát.
Líraibb, érzékenyebb filmepika ez, mint az ugyancsak 1987-ben készült, és ugyancsak több fesztiválon díjazott Vörös cirokmező (Filmvilág, 1990/1), de meg sem közelíti az elmúlt évtized legszebb kínai filmje, az Emlékeim a régi Pekingről művészi-emberi varázsát (Filmvilág, 1984/10). Naiv, romantikus szerelmi történetet látunk. Aki itt szép, az nagyon szép, aki gonosz – mint a hőseinket nyomorba, halálba hajszoló párttitkárnő – az nagyon gonosz, sőt csúnya is. A film legérdekesebb alakja, a sugárzó szépségű kereskedő-hősnő második férje, a „félnótás Csin”. Ez a félnótás a falu egyetlen valódi értelmiségije, természetes hát, hogy a hatalom utcasepréssel bízza meg, népgyűlésen ostorozza, bolondnak nevezi ki. Ennek a figurának humora van. Iróniával viseli el hatalmát. Igen, hiszen a kommunista gyakorlat (legalábbis errefelé Kínában) a kereskedőnél is jobban már csak az írástudó hatalmától retteg.
A történet nem kínál meglepetéseket, a gonosz párttitkárnő papírfigura marad, a film türelmesen epikus lírája mégis hiteles hangulatot áraszt. Az áldozatok lankadatlanul szenvednek, aztán a hatalom egyszercsak „megbocsát” nekik. Ismét kinyithat a hibiszkusz-teaház. A vendégek megint mosolyognak. S ekkor, repedt cintányért verve egy valódi félnótás koldus közeledik: ő az egykori hivatásos besúgó és segéd-párttitkár. „Mozgalom indul, gyülekező!” – kiabálja. A teaház vendégei elhallgatnak, s készülődnek a jövőre. Amíg a világmegváltó utópia igénye egyetlen koldusban és egyetlen írástudóban eleven marad, Prágától Sanghajig minden újra fog kezdődni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/03 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4314 |
