Lajta Gábor
Nemrégiben olvashattuk, vannak szovjet maffiák is. Adóztatják a gazdagokat. Lefizetik a rendőröket. Kegyetlenek. A módszereiket nem jegyeztem meg pontosan. Ebben a filmben megmutatják. Tüzes vasaló a hasra, kipufogógáz a tüdőbe.
Jurij Kara második filmje (első a Tegnap háború volt című igényes regényadaptáció) hazájában 1988 egyik kasszasikere volt. Pergő történet, izgalmas női főhős, nagy leleplezések.
Émelyítőén dögös szövegelések, amerikaias gesztusok, műelegancia, naivan szimbolikus képek (tűz, köd, szakadék). Horror: a megbilincselt áldozat saját kezét fűrészeli le – „Isten segíts!”. Autós üldözés és babakocsigázolás. Szederjes szovkolor. Közben pattogó muzsika. A fakó nyersanyagban egyedül a vörös szín él. Ragyogó vörös a maffiához csapódott tékozló lány miniruhája is, melyben végül saját apja lövi le, otthon, a félbarbár faluban, ahonnan egykor elindult. Mert ez az elmaradottság az oka mindennek. Meg a mindenütt függő Brezsnyev-képek.
Mintha mindez már a múlté lenne.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4292 |
