Tamás Amaryllis
A morbid játékossággal telített szerelmi tragikomédia két főhősét, Hilaryt és Victort a véletlen löki közös sors-színpadra. A huszonéves, évtizede leukémiás, Klimt művészetéről szóló doktori disszertációján dolgozó férfit az elmúlás víziója kísérti. Egy rideg-steril, hideg-fekete-szürke, a halál designe-színeivel berendezett szuterénben egyedül birkózik a napi kínokkal. Találkozásukig az „arany-napragyogású” Hilarynak az emberi kapcsolatok, az érzelmi lehetőségek „gazdag tárházát” infantilis anyja s könnyed-semmilyen szeretője jelentik. Amikor ápolója lesz Victornak, a természet lopódzik vele vissza a gondosan elkerített, kényelmes halál-lakosztályba. Mindketten rendhagyó belső expedíciót járnak végig. Hilaryban a megrendülés nagyanyáink betegséget-halált is legyőző erejét, vajákos képességét, tenni akarását, szolgálni tudását hozza napvilágra, Victor pedig az élettelen tárgyak szépsége, a Renoir, Manet, Van Gogh, Klimt diapozitívok helyett a „korszerűtlen” érzelmeket választja, amelyekben ma már talán hinni sem tudunk, merünk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4268 |
