Zsenits Györgyi
Az amerikai filmek „rongyosbáljába” nem lehet pusztán egy paródia a belépõ. Itt aztán mindent be kell – és be is lehet – vetni, amit látni lehetett az elmúlt húsz-harminc évben az Újvilág túlcsorduló szélesvásznain. A végeredmény pedig még így sem lehet egyéb, mint egy kicentizett hatású, „igazi amerikai” film. Egy szedett-vedett szerkezetû vígjáték, kasszasikerrel kecsegtetõ paródia, amely filmmûvészet felõl nézve már önmagában is a „gyanús” kategóriába sorolandó. De micsoda vígjáték! Bár a film alapötletét a Top Gun idillikus repülõ-világának gúnyrajza adja, egyúttal egy végtelenül pimasz filmtörténetet is láthatunk: a régi „nagy durranások”, hangos amerikai filmsikerek egy-egy kockáját, jelenetét, vagy éppenséggel csak egy-egy apró tárgyi utalást – s mindezt természetesen a humor legkülönbözõbb rétegeiben meghempergetve. A szerzõk kaján vigyorral idéznek egymás mellé olyan filmeket, mint a Diploma elõtt, a Szelíd motorosok, a Superman vagy a Farkasokkal táncoló. Ennyi komolytalan zagyvaság láttán a nézõ mégis kénytelen nevetni. Szinte minden másodpercre jut egy jobb-rosszabb poén, s mindeközben az US Navy szuperbombázói rendeznek pazar tûzijátékot a vásznon. Mert az alaptörténet mégiscsak a szorongó fõpilóta hajmeresztõ kalandjainak paródiája.
Persze könnyen röhögcsélek. Talán nekem is pszichés zavaraim támadnának, ha valamely dicsõ õsöm kipreparált szeme révedne rám egy aranyszelencébõl. Az ilyen morbid ereklyékkel csínján kell bánni, máskülönben üldözni kezdenek bennünket. Legalább olyan szemrehányó tekintettel, mint amilyennel a kifigurázott rendezõk nézik majd ezt a vígjátékot...
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4247 |
