Tamás Amaryllis
A kalandfilmek legjobbjait idézõ, bravúros jelenetekben gazdag alkotás, Timothy Dalton ironikus-önironikus Errõl Flynn-paródiájával a középpontban, izgalmas–látványos képeivel, történetével a szó szoros értelmében odaszögezi a nézõt a moziszékhez. Amikor a NOAA-11 mûhold által készített felvételeken naprakészen követhetjük, ahogy a Kuvait területérõl induló füstcsóva beborítja a Perzsa öbölt, és bolygóközi radartérképezõ ûrszondák vizsgálják az égi mechanika törvényeit, jól mûködõ mûholdakat lõnek le csillagháborús „kísérletek” során –, nem is tûnik képtelenségnek a film alapötlete: hogy a Harmadik Birodalomban a 30-as években kifejlesztettek volna egy, az emberi testre erõsíthetõ rakétát a „ma Európa, holnap a világ” célkitûzés sikerének érdekében. Ezt a „csodafegyvert” igyekeznek aztán politikai gengszterbandák kollaboráns képviselõi megszerezni, hogy saját hadászati felderítõ kapacitásuk része legyen. A titkos találmány a véletlen jóvoltából egy Einstein-tekintetû ezermester és egy fiatal, a repülést önmagáért kedvelõ pilóta kezébe kerül, akik buzgó szorgalommal tökéletesítik. Vehemens feladatul kapja tõlük csellel, ármánnyal elrabolni azt a náci-szimpatizáns hollywoodi sztár („Errõl Flynn”, akit a filmben Neville Sinclairnek hívnak). Kétpólusú jellemünk frappáns természettudósi és költõi meghatározása szerint „az õrült majom”, aki „a természet és Isten dialógusából” született, menekülni kényszerül egy égõ Zeppelinbárka hátán....lesz-e bárka...?
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4245 |
