Tamás Amaryllis
A kalandfilmek legjobbjait idéző, bravúros jelenetekben gazdag alkotás, Timothy Dalton ironikus-önironikus Erről Flynn-paródiájával a középpontban, izgalmas–látványos képeivel, történetével a szó szoros értelmében odaszögezi a nézőt a moziszékhez. Amikor a NOAA-11 műhold által készített felvételeken naprakészen követhetjük, ahogy a Kuvait területéről induló füstcsóva beborítja a Perzsa öbölt, és bolygóközi radartérképező űrszondák vizsgálják az égi mechanika törvényeit, jól működő műholdakat lőnek le csillagháborús „kísérletek” során –, nem is tűnik képtelenségnek a film alapötlete: hogy a Harmadik Birodalomban a 30-as években kifejlesztettek volna egy, az emberi testre erősíthető rakétát a „ma Európa, holnap a világ” célkitűzés sikerének érdekében. Ezt a „csodafegyvert” igyekeznek aztán politikai gengszterbandák kollaboráns képviselői megszerezni, hogy saját hadászati felderítő kapacitásuk része legyen. A titkos találmány a véletlen jóvoltából egy Einstein-tekintetű ezermester és egy fiatal, a repülést önmagáért kedvelő pilóta kezébe kerül, akik buzgó szorgalommal tökéletesítik. Vehemens feladatul kapja tőlük csellel, ármánnyal elrabolni azt a náci-szimpatizáns hollywoodi sztár („Erről Flynn”, akit a filmben Neville Sinclairnek hívnak). Kétpólusú jellemünk frappáns természettudósi és költői meghatározása szerint „az őrült majom”, aki „a természet és Isten dialógusából” született, menekülni kényszerül egy égő Zeppelinbárka hátán....lesz-e bárka...?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4245 |
