Turcsányi Sándor
Sokat ígérõ cím. Kosztümös! Ágyasos! Ma, mikor törvényre törve ülünk moziba. Legkedvesebb emlékünk, a romantika köszönt itt ránk. Perecet rágva Gérard Philipe-re várunk, ki álmodni sem mert szenvedélyeinkért ránt kardot. Szerelem és vér. A megszokássá csontosodott vágyakozás. Most sem bírunk csalódni. Megint a semmi jön szembe, a saját semmink. Ágyas komolyan veszi szerepét, börtöne e mindig hívogató bútordarab. Elõbb a férje, majd a király, végül a himlõ dönti ágyba. Utóbbit tûri legjobban, viszont ettõl kiütéseket kap. De nem csak ágyas, székes (nézõ) is. Õ a filmtõl. E bántóan színes filmtõl. Nyugati reklámoktól elszínesült eszünk is megáll. Arany és kék szavakkal sem lehet megfogalmazni a harsányság e cseppet sem diszkrét báját. A fehérnél is halványabb árnyalat blõdsége nyer itt érdemeinknek kijáró formát. Kék az ég és zöld a fû, Benetton-zöld. Természetesen valami helyett. S itt nem súlyos, lelket kellemesen bántó dologra gondolok. Pusztán egy jó kis másfél órára. Egy mozira. Helyette álemberek, álruhában hamis-hazug érzelmekkel gyötrõdnek megvalósíthatatlan instrukciók csapdájában. A kosztümös film legyen ibuszos, de e vállalkozóivá fejlõdött-züllött világunkban a szabadverseny sosem volt horizontokat nyit. Tán bécsi utazási irodák katalógusainak képei produkálhatnak hasonló érzéseket. Rivoléi lagúnákon könnyû csónakok suhannak vívódó hõseinkkel. Akik, ahogy köll, nemcsak vívódnak, vívnak is. A Veszedelmes viszonyok téli betetõzõ bajvívása õszivé rückvercel. Nem vakító kristályhó, csak hajzsírosító hideg esõ. De ugyanúgy tízezer oldalvágás és befejezésként orgyilok. Minek? Hõsnõ végül megvallja másfél órán keresztül utált királynak, hogy szereti. Majd Torinóból Párizsba utazva irodalmi szalonok fejedelemasszonya lesz. Feledve álármányt, ál-szerelmet, de a nézõ vajh hova mehet a büdös moziból? Kukutyinba nyilván. Kiüresednek a mozik, meghal a film, s vele mi is. Most mégis inkább azt mondanám, e két mozijegy árán vegyen ki-ki saját ágyasának pár szál virágot, s ne gondoljon e betegágyas(os) délutánra.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4244 |
