Fáber András
Az Amerikában (s ennek folytán – pénz beszél! – világszerte) megbízhatóan népszerű, vagyis jó ideje tisztes haszonnal eladható álkulturális rabló-pandúr játék – elsőrangú eszközökkel és tizenhatodrangú fantáziával készített – sokadik változata pereg le ezúttal a krimikedvelő magyar néző szeme előtt a producer James Cameron (a Terminator 2. rendezője), illetve a rendező Kathryn Bigelow (vagyis Mrs. Cameron) és üzlettársaik jóvoltából.
Az erőszakolt és bárgyú történetért hol glancos, hol opálosan irizáló, mesteri fényeket villództató operatőri munka kárpótol. Van itt minden: hullámlovaglás nappal, éjjel és viharban, ejtőernyős ugrás csoportosan (a rokonszenves főhős – mellesleg FBI-nyomozó – természetesen sértetlenül ér földet ejtőernyő nélkül is!), bankrablások álarcban (méghozzá volt amerikai elnökök vonásait formázó álarcban) elkövetve, lélegzetállító üldözés, verekedés, lövöldözés, erőszak, szex, sőt némi filozófia (az egyik bandita ugyanis a hindu misztikával rokonszenvez, miért is társai a „bódhi”, vagyis bódhiszattva, magyarul: megvilágosodott lény ragadványnéven emlegetik) – a néző nem mondhatja, hogy nem kap semmit a pénzéért.
Más kérdés, hogy az említett „bódhi” amerikaiul gyanúsan ugyanúgy hangzik, mint a „test” jelentésű body, ami egyszersmind akaratlan utalás a nyers erőnek, a férfiasságnak arra a – némi latens homoerotikával keveredő – kultuszára, amely hagyományosan az amerikai civilizáció egyik támaszát és talpkövét alkotja. Az „adrenalin-lovagok” e kalandjait jól jelképezi a film egyik képsorán látható, letolt nadrágból premier plánban előbukkanó pucér férfifenék, rajta a jól olvasható, nagybetűs felirattal: THANK YOU – „köszönjük”. Vagyis: bújhatunk a gegükbe. Ha akarunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4226 |
